Pásztorok által vésett ősi táblajátékokat azonosítottak Ptolemaisz romjainál

Több mint száz kőbe vésett ősi táblajátékot azonosítottak a líbiai Ptolemaisz romvárosában, amelyek a település elnéptelenedése utáni mindennapi életbe engednek bepillantást. A pásztorok által hátrahagyott emlékek a nomád közösségek egykori szabadidős szokásait dokumentálják.

A táblák különféle felületeken tűnnek fel: falakon, oszlopokon, kőtömbökön. A kutatás kezdetén még csak néhány darabra számítottak, ám rövid idő alatt több mint száz került elő. Egyes helyeken szinte egymás mellett jelentek meg. A leleteket Zofia Kowarska, a Varsói Egyetem kutatója dokumentálta, aki elsősorban az archeológiai lelőhelyeken fennmaradt hétköznapi nyomokat vizsgálja. 

Ptolemaisz a mai Küréné vidékén jött létre a Kr. e. 4-3. században, és egészen a Kr. u. 7. századig lakott maradt, maradványai ma Tolmeita közelében találhatók.

A feltárások a líbiai polgárháború okozta kényszerszünetet követően 2023-ban indultak újra. A lengyel kutatócsoport azóta nemcsak az akropoliszt vizsgálta, hanem víz alatti kutatásokat is végzett, amelyek során egy hajóroncs nyomaira bukkantak. A játéktáblák azonban a város hanyatlása utáni mindennapi életre utalnak.

A kőbe vájt minták apró, kerek mélyedésekből állnak, amelyek különböző rácsszerű mintázatokat alkotnak. Vannak egyszerűbb, háromszor három mezős elrendezések, de előfordulnak nagyobb, akár ötös rácsok is. Néhány esetben téglalap alakú minták is megjelennek.

A kutatók szerint ezek a táblák a sija vagy siza néven ismert játékokhoz kapcsolódhatnak, amelyeket Afrika és a Közel-Kelet több térségében játszanak. A szabályok helyenként eltérnek: egyes változatok az amőbára emlékeztetnek, mások inkább a dámához hasonló stratégiájúak. A játékhoz nem volt szükség külön eszközökre, bármi megfelelt bábunak, ami éppen kéznél volt – kövek, magvak, cseréptöredékek.

Kik és mikor használták?

A játéktáblák korát nehéz pontosan meghatározni. Mivel sokukat már sérült épületekre vésték, valószínű, hogy a város hanyatlása után készültek.

Elhelyezkedésük azonban árulkodó. Többnyire magasabb pontokon, jól belátható helyeken találhatók, ahonnan a környező táj könnyen szemmel tartható. Ezek a területek hosszú ideje állattartásra szolgálnak. A régészek ebből arra következtetnek, hogy a táblákat feltehetően pásztorok használták. Miközben állataikat őrizték, ezek a játékok segíthettek elütni az időt.

Ptolemaisz környéke ma is jórészt beépítetlen, és a területet továbbra is legeltetésre használják, így ebből a szempontból a környezet az évszázadok során alig változott.

Hasonló játéktáblák más lelőhelyeken is ismertek, ami arra utal, hogy a játékok nem itt alakultak ki, inkább a vándorló közösségeknek köszönhetően terjedtek.

Tolmeita környékén ma is él még némi tudás ezekről a játékokról. Egy helyi idős lakos például két változat szabályait is fel tudta idézni: az egyik egy kilencmezős pályán zajlik, a másik az ellenfél bábujainak elfogására épül.