Pápai levél írhatja újra a hastingsi csata történetét
Egy Rómában zajló hatalmi harc alapvetően formálhatta Hódító Vilmos angliai invázióját, derült ki a Kelet-angliai Egyetem középkorkutató professzora, Tom Licence legújabb vizsgálataiból. A kutató a vatikáni levéltárban azonosított egy elveszettnek hitt pápai levelet, amely - a Londonban nyíló kiállítás kapcsán - új kontextusba helyezi a történelem menetét meghatározó hastingsi csata előzményeit és tágabb nemzetközi jelentőségét. A felfedezés bizonyítja, hogy a normann hódítás nem pusztán dinasztikus viszály volt, hanem egy kiterjedt európai egyházpolitikai küzdelem szerves része.
- Egy újonnan azonosított pápai levéltöredék arra utal, hogy az 1066-os normann hódítást a római egyházszakadás is befolyásolta.
- A vatikáni levéltárból előkerült dokumentum szerint Anglia egy rivális pápai frakciót támogathatott, ami kiváltotta II. Sándor pápa haragját.
- A felfedezés magyarázatot adhat arra, hogy a katolikus egyházfő miért támogatta Hódító Vilmos invázióját egy felkent királlyal szemben.
A normann inváziót évszázadokon át elsősorban az angol trónért folytatott rivalizálásként értelmezték a történészek, amely Hitvalló Eduárd halála után robbant ki Hódító Vilmos és II. Harold között. A vatikáni archívum egy középkori kánonjogi gyűjteményében fennmaradt levéltöredékek azonban árnyalják ezt a képet.
II. Sándor pápa elveszettnek hitt, de másolatokban megőrzött soraiban arról írt, hogy Anglia egészen addig Szent Péter védelme alatt állt, amíg az angolokat letérítették az igazság útjáról. A szövegben a katolikus egyházfő a sátán követőiként hivatkozott politikai ellenfeleire. Tom Licence új könyve szerint ezek a korábban megmagyarázatlan utalások egyértelműen az 1060-as évek elején kirobbant nyugati egyházszakadásra vonatkoznak, amikor két rivális frakció is pápát választott magának.
A vizsgált időszakban, 1061-ben a pápai trónért komoly küzdelem zajlott II. Sándor és a parmai Cadalus, vagyis II. Honorius ellenpápa között. A két egyházfő és támogatóik éveken át harcoltak Róma irányításáért. Míg Honorius jelentős támogatást élvezett a Német-római Birodalom és Észak-Európa részéről, addig Sándor pozíciója folyamatos megerősítést igényelt.
Az újonnan vizsgált dokumentum nyelvezete a kutatók szerint pontosan tükrözi azt a politikai és vallási retorikát, amelyet Honorius és hívei ellen alkalmaztak ebben a feszült időszakban. Ha az angol udvar és II. Harold a rivális pápai frakcióval, vagyis Honoriusszal szimpatizált, az Sándor szemében nyílt árulásnak minősült.
A felfedezés racionális magyarázatot ad egy régóta kutatott történelmi anomáliára, vagyis arra, hogy II. Sándor miért hagyta jóvá és támogatta aktívan egy felkent, törvényes uralkodó erőszakos megbuktatását. A római udvar szemszögéből az 1066-os invázió egy jogos háborúvá, az európai egyház jövőjét biztosító keresztes hadjárattá vált a szakadárokkal szemben.
A hastingsi csata kimenetelét tehát nemcsak a harctéri taktika és a normann seregek katonai fölénye döntötte el, hanem a több ezer kilométerre meghozott vatikáni döntések is, amelyek legitimálták Vilmos hatalomátvételét és hosszú évszázadokra átírták Anglia történelmét.
