Őslények nyomai az olimpia árnyékában: az alpoki dinoszaurusz-lábnyomok

A Livigno és Bormio között fekvő, elzárt Valle di Fraele területén a kutatók azonosították az Alpok eddigi legnagyobb dinoszaurusz-lábnyomlelőhelyét, amely egyben a világ egyik legméretesebb, késő triász kori nyomfosszília-együttese is.

A Stelvio Nemzeti Park területén lévő lelőhely egészen a közelmúltig ismeretlen volt a kutatók előtt. A mostani felfedezés után azonban a szakértők már olyan tudományos mérföldkőként tekintenek rá, amely alapjaiban formálhatja át az európai paleontológia ismereteit.

Egy ismeretlen lelőhely felfedezése

A történet 2025 szeptemberében kezdődött, amikor egy természetfotós szokatlan mélyedésekre lett figyelmes a meredek sziklafalakon. Távcsővel vizsgálva a formák szabályos mintázatot mutattak. Közelebb menve a fotós számára egyértelművé vált: megkövesedett lábnyomokra bukkant a téli olimpia helyszínéhez közel.

A szenzációs felfedezést azonnal jelentette az olasz kulturális és paleontológiai örökségvédelmi hatóságoknak. A Soprintendenza Archeologia, Belle Arti e Paesaggio értesítette a nemzeti park vezetését, valamint a Milánói Természettudományi Múzeum paleontológusait. Az első vizsgálatok gyorsan megerősítették a feltételezést: kivételes állapotban fennmaradt dinoszaurusznyomokról van szó.

Trópusi partvidék a mai hegyvidék helyén

A geológiai elemzések szerint a nyomok nagyjából 210 millió évesek lehetnek, és a késő triász időszakból származhatnak. Akkoriban a mai Közép-Alpok térsége egyáltalán nem olyan képet festett, mint napjainkban: a terület ugyanis az ősi Tethys-óceán közelében fekvő, trópusi vidék része volt. Hegyek helyett lagúnák váltakoztak itt, ideális környezetet teremtve a nagytestű dinoszauruszok számára. A puha, meszes iszap szerencsére pontosan rögzítette az állatok minden lépését – ezek a lenyomatok pedig később fosszíliákká váltak.

Csordákban vonuló óriások

A lábnyomok többsége nagy testű, növényevő dinoszauruszoktól származik. Egyes lenyomatok szélessége eléri a 40 centimétert is, jól kivehető lábujj- és karomnyomokkal. Több helyen párhuzamos nyomvonalak húzódnak egymás mellett száz méteren keresztül, ami erős bizonyíték arra, hogy ezek az állatok csordákban mozogtak. A különböző méretű lábnyomok eltérő korú egyedek jelenlétére utalnak, ritka bepillantást engedve a triász kori dinoszauruszok társas viselkedésébe.

A lelőhely egyedisége

A lelőhely jelentőségét nemcsak mérete, hanem földrajzi elhelyezkedése is növeli. Ez az első hitelesen azonosított dinoszaurusz-nyomlelőhely Lombardiában, és az egyetlen, amely az Insubriai-vonaltól – az Alpok egyik legfontosabb törésrendszerétől – északra található.

A leletanyag kulcsfontosságú adatokat szolgáltat a dinoszauruszok elterjedéséről és paleogeográfiájáról azon a vidéken, amely egykor a Pangea szuperkontinens északi pereméhez tartozott.

Kutatás és megőrzés a jövő számára

Mivel a lelőhely nem közelíthető meg jelzett turistautakon, a kutatók elsősorban drónokkal, fotogrammetriával és távérzékelési technikák alkalmazásával igyekeznek feltérképezni a területet.  Ezek lehetővé teszik a lábnyomok precíz dokumentálását.

A dinoszauruszok árnyékában

Ez az újonnan feltárt „dinoszaurusz-völgy” nem pusztán látványos fosszílialelőhely. Ritka, szinte érintetlen pillanatfelvétel a földi élet egyik sorsfordító korszakából, amely megmutatja, hogy még a legismertebb tájak is elképesztő titkokat rejthetnek a felszín alatt.