Őskori sírok árnyalják a nemi szerepekről alkotott képet

Kelet-magyarországi újkőkori temetők emberi maradványainak vizsgálata bizonyítja, hogy a hétezer évvel ezelőtti közösségekben a társadalmi munkamegosztás és a nemi szerepek jóval rugalmasabbak voltak a korábban feltételezettnél – derül ki az American Journal of Biological Anthropology című tudományos folyóiratban közzétett legújabb tanulmányból, amelyet Sébastien Villotte, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) kutatója vezetett.

A nemzetközi kutatócsoport 125, a Kr. e. 5300 és 4650 közötti időszakból származó csontvázat elemzett két kelet-magyarországi neolitikus (újkőkori) lelőhelyen, köztük Polgár-Csőszhalom térségében. A vizsgálat során a szakemberek a csontokon lévő, fizikai terhelésből származó elváltozásokat – mint a térdelő testtartásból eredő lábujj-túlnyújtást és a felső végtagok aszimmetrikus kopását –, valamint a temetkezési pozíciókat és a sírmellékleteket vetették össze a biológiai nemmel.

A fizikai antropológiai elemzés kimutatta, hogy bár a korszakban mindkét nem tagjai jelentős fizikai munkát végeztek, a férfiak csontvázainál a jobb kar túlzott igénybevétele volt megfigyelhető, ami vélhetően a dobó- vagy hajítómozdulatokra vezethető vissza. A temetkezési rítusok is éles nemi elkülönülést mutattak: a nők többségét a bal oldalukra fektetve, kagylógyöngyökből készült övekkel, míg a férfiakat a jobb oldalukra fektetve, csiszolt kőeszközökkel helyezték végső nyugalomra.

A rögzült szabályok alól azonban szignifikáns kivételeket is találtak a régészek. Hét esetben (két férfinál és öt nőnél) a temetkezési mód nem egyezett az elhunyt biológiai nemével. Kiemelkedik közülük egy idősebb nő csontváza, akit a férfiakra jellemző módon, csiszolt kőeszközökkel temettek el. Az ő esetében a lábujjcsontokon lévő, rendszeres térdelésre utaló kopásnyomok is a férfiaknál megfigyelt fizikai mintázatot követték.

Sébastien Villotte a kutatás kapcsán rámutatott: nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ez az asszony valamilyen különleges, szakrális státuszt (például sámáni rangot) töltött volna be. A lelet sokkal inkább azt jelzi, hogy az érintett személyek sajátos egyéni életútjuk során olyan feladatköröket vettek át, amelyeket a társadalom hagyományosan a másik nemhez társított.

A neolitikum társadalmi átalakulása

A Kr. e. 6. évezred vége és az 5. évezred első fele a késő neolitikum korszaka a Kárpát-medencében. Ebben az időszakban alakultak ki a nagy kiterjedésű, állandó, többrétegű települések (tellek) és a hozzájuk kapcsolódó temetők. A letelepedett, agráriumra (földművelésre és állattartásra) épülő életmód térhódítása alapvetően átalakította a társadalmi struktúrákat, megnövelte a közösségek létszámát, és a korábbinál differenciáltabb munkamegosztást tett szükségessé.

A korábbi évtizedek régészeti kutatásai hajlamosak voltak a történelem előtti időkben a biológiai nem és a társadalmi szerepek szigorú, bináris egybeesését feltételezni. A fegyvereket és a kőeszközöket automatikusan a férfiakhoz, az ékszereket és a háztartási munkát pedig a nőkhöz társították.

A kelet-magyarországi leletegyüttesen végzett mostani, interdiszciplináris vizsgálat jelentősége abban áll, hogy csonttani bizonyítékokkal támasztja alá: a neolitikus társadalmakban a munkamegosztás nem volt teljesen merev. A kutatás rávilágít, hogy a társadalmi komplexitás növekedésével a Kárpát-medencében élő őskori közösségek képesek voltak integrálni az "ideális" sémáktól eltérő egyéni élettörténeteket is, lehetővé téve a nemi szerepek rugalmasabb, több tényező által formált megélését.