2026. nyár: A Harmadik Birodalom első asszonyai
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Őskori emberek telepíthettek farkasokat egy svéd szigetre

2026. július 9. 09:03 Múlt-kor

Egy svédországi szigeten előkerült, 3000–5000 éves farkasmaradványok arra utalnak, hogy a kőkori és bronzkori közösségek jóval összetettebb kapcsolatban állhattak a farkasokkal, mint azt a kutatók eddig feltételezték. A genetikai és izotópos vizsgálatok szerint az állatokat eleve az emberek hozhatták magukkal a szigetre, ráadásul táplálékukat is nagyrészt az ott élő közösségektől kaphatták.

Illusztráció egy ősi eurázsiai farkasról
Illusztráció egy ősi eurázsiai farkasról

A kutatás eredményei megkérdőjelezik azt az elképzelést, hogy az ember és a farkas kapcsolatának egyetlen fontos kimenetele a kutya háziasítása volt, és arra utalnak, hogy egyes őskori közösségek a farkasokat hosszabb ideig is tarthatták vagy gondozhatták anélkül, hogy azok valóban háziállattá váltak volna.

A kutatók a Svédországhoz tartozó, mindössze 2,5 négyzetkilométeres Stora Karlsö szigetén, a Stora Förvar-barlang feltárása során két, mintegy 3000–5000 éves kutyaféle maradványait vizsgálták meg. A genetikai elemzések egyértelműen kimutatták, hogy az állatok farkasok voltak, ami azért meglepő, mert a Balti-tengerben fekvő, őshonos szárazföldi emlősöktől mentes szigetet a farkasok a szakértők szerint csak emberi segítséggel érhették el. 

A csontok izotópos vizsgálata alapján a farkasok étrendjének jelentős részét tengeri eredetű táplálék, elsősorban fóka és hal alkotta. Mivel ez nagymértékben megegyezett a szigeten élő újkőkori és bronzkori fókavadászok és halászok étrendjével, a kutatók szerint valószínű, hogy az állatok táplálékuk jelentős részét közvetlenül az emberektől kapták. Az elemzett emlősök emellett kisebb méretűek voltak a korabeli szárazföldi farkasoknál, az egyik példány pedig rendkívül alacsony genetikai változatosságot mutatott, ami elszigetelt populációkra vagy emberi szelekció hatására kialakult állományokra egyaránt jellemző lehet.

A kutatók egy bronzkori farkas csontvázán súlyos végtagsérülés nyomait is azonosították, amely jelentősen megnehezíthette az állat mozgását, ennek ellenére mégis sokáig életben maradt. A kutatók szerint ez alapján feltételezhető, hogy a farkas valamilyen emberi gondoskodásban részesült, ezért valószínűleg nem kellett önállóan elejtenie zsákmányát. 

Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent tanulmány szerzői szerint az eredmények arra utalnak, hogy az őskori emberek és a farkasok kapcsolata jóval változatosabb lehetett annál, mint amit a kutyák háziasításának története alapján eddig feltételeztek. Elképzelhető, hogy egyes közösségek hosszabb időn át együtt éltek a farkasokkal, miközben az állatok soha nem váltak valódi háziállattá. 

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2026. nyár: A Harmadik Birodalom első asszonyai
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Melyik évben gyilkolták meg Julius Caesart?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár