Őskori emberek telepíthettek farkasokat egy svéd szigetre
2026. július 9. 09:03 Múlt-kor
Egy svédországi szigeten előkerült, 3000–5000 éves farkasmaradványok arra utalnak, hogy a kőkori és bronzkori közösségek jóval összetettebb kapcsolatban állhattak a farkasokkal, mint azt a kutatók eddig feltételezték. A genetikai és izotópos vizsgálatok szerint az állatokat eleve az emberek hozhatták magukkal a szigetre, ráadásul táplálékukat is nagyrészt az ott élő közösségektől kaphatták.

Illusztráció egy ősi eurázsiai farkasról
Korábban
A kutatás eredményei megkérdőjelezik azt az elképzelést, hogy az ember és a farkas kapcsolatának egyetlen fontos kimenetele a kutya háziasítása volt, és arra utalnak, hogy egyes őskori közösségek a farkasokat hosszabb ideig is tarthatták vagy gondozhatták anélkül, hogy azok valóban háziállattá váltak volna.
A kutatók a Svédországhoz tartozó, mindössze 2,5 négyzetkilométeres Stora Karlsö szigetén, a Stora Förvar-barlang feltárása során két, mintegy 3000–5000 éves kutyaféle maradványait vizsgálták meg. A genetikai elemzések egyértelműen kimutatták, hogy az állatok farkasok voltak, ami azért meglepő, mert a Balti-tengerben fekvő, őshonos szárazföldi emlősöktől mentes szigetet a farkasok a szakértők szerint csak emberi segítséggel érhették el.
A csontok izotópos vizsgálata alapján a farkasok étrendjének jelentős részét tengeri eredetű táplálék, elsősorban fóka és hal alkotta. Mivel ez nagymértékben megegyezett a szigeten élő újkőkori és bronzkori fókavadászok és halászok étrendjével, a kutatók szerint valószínű, hogy az állatok táplálékuk jelentős részét közvetlenül az emberektől kapták. Az elemzett emlősök emellett kisebb méretűek voltak a korabeli szárazföldi farkasoknál, az egyik példány pedig rendkívül alacsony genetikai változatosságot mutatott, ami elszigetelt populációkra vagy emberi szelekció hatására kialakult állományokra egyaránt jellemző lehet.
A kutatók egy bronzkori farkas csontvázán súlyos végtagsérülés nyomait is azonosították, amely jelentősen megnehezíthette az állat mozgását, ennek ellenére mégis sokáig életben maradt. A kutatók szerint ez alapján feltételezhető, hogy a farkas valamilyen emberi gondoskodásban részesült, ezért valószínűleg nem kellett önállóan elejtenie zsákmányát.
A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent tanulmány szerzői szerint az eredmények arra utalnak, hogy az őskori emberek és a farkasok kapcsolata jóval változatosabb lehetett annál, mint amit a kutyák háziasításának története alapján eddig feltételeztek. Elképzelhető, hogy egyes közösségek hosszabb időn át együtt éltek a farkasokkal, miközben az állatok soha nem váltak valódi háziállattá.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.

Hitler
- Blondi szemszögéből nézhetjük végig Hitler utolsó napjait
- Cranach festményének útja Hitler nappalijától a londoni Nemzeti Galériáig
- A Berghof-csapda, Hitler kiszolgáltatottsága
- Kudarcokkal teli út vezetett Hitler hatalomra jutásához
- Mi lett volna, ha Hitler kapja meg előbb az atombombát?
- Diktátorok titkos szenvedélyei – Amikor a kegyetlen vezetők kertészkedtek, rajzoltak és hegedültek
- Hitler kutyái: Ebek a náci hadigépezetben
- A Führer árnyéka – A Hitler-naplók botránya
- Martin Bormann, a „leghűségesebb párttárs”
- 10:29
- Őskori emberek telepíthettek farkasokat egy svéd szigetre 09:03
- Bizánci kori erődített várost tártak fel Egyiptomban 07:41
- Kortárs zenei fesztivált rendez az ópusztaszeri történelmi emlékpark tegnap
- Politikai allegóriaként értelmezték Vergilius méhekről szóló történetét tegnap
- Háború közben forgatták Szaddám Huszein hatalmas iraki filmeposzát tegnap
- Aranygyűrűk és gazdag sírok kerültek elő Thaiföldön tegnap
- Véres metszet fordította a britek ellen az amerikai gyarmatokat tegnap













