Új papirusztöredék tisztázza Lucretius római költő forrásait
Egy újonnan felfedezett görög papirusztöredék elemzése alapvetően formálja át az ókori irodalomtörténet egyik fontos kérdését, bizonyítva, hogy a Kr. e. 1. században élt Lucretius római költő tartalmi szempontból is erősen támaszkodott Empedoklész tanításaira. Ahogy a Frankfurti Goethe Egyetem kutatóinak a Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik című szakfolyóiratban hamarosan megjelenő tanulmányából kiderül, a kairói lelet végre egyértelmű bizonyítékot szolgáltat a két ókori gondolkodó közötti szoros eszmetörténeti kapcsolatra.
- A kairói Francia Keleti Régészeti Intézet alagsorából nemrég előkerült Empedoklész-papirusztöredék a preszókratikus filozófus póruselméletét írja le.
- A Frankfurti Goethe Egyetem kutatóinak új elemzése kimutatta, hogy Lucretius római költő közvetlenül adaptálta ezt a szövegrészt a mágnesesség magyarázatához.
- A felfedezés lezár egy régi vitát, bizonyítva, hogy a római szerző nemcsak formai, hanem tartalmi szempontból is támaszkodott a görög gondolkodóra.
Az Empedoklész Kr. e. 5. századi preszókratikus filozófus A természetről című elveszett tankölteményéből származó papiruszt Nathan Carlig belga filológus fedezte fel a kairói Francia Keleti Régészeti Intézet alagsorában. A töredék első tudományos kiadását idén áprilisban publikálták Alain Martin és Oliver Primavesi közreműködésével.
A hiányos szövegről a későbbi ókori szerzők hivatkozásai alapján megállapították, hogy az a kipárolgások és pórusok elméletét taglalja. Ez a fizikai koncepció azt állítja, hogy minden tárgy a benne lévő elemekből részecskéket bocsát ki, amelyek a befogadó érzékszervek megfelelő méretű pórusaiba illeszkedve hozzák létre az érzékelést.
A frankfurti egyetem klasszika-filológusai, Hans Bernsdorff és Julian Kaiser ezen új szöveg alapján vizsgálták meg a Kr. e. 1. században alkotó Titus Lucretius Carus A dolgok természetéről című híres tankölteményét. A szakemberek kimutatták, hogy a római költő hatodik könyvének egy szakasza nyelvi, tematikus és strukturális párhuzamokat mutat a görög eredetivel.
Lucretius pontosan ezt a póruselméletet alkalmazza a mágnesesség és a kohézió természeti jelenségeinek magyarázatára. Az egyezések révén a tudománytörténetben először vált lehetségessé annak bizonyítása, hogy a latin szerző miként adaptált tartalmilag egy konkrét Empedoklész-szöveget.
Ez is érdekelhet
A felismerés egy évtizedes filológiai vitát zár le a római költő és a négyszáz évvel korábban élt görög példakép viszonyáról. Lucretius az epikuroszi materializmust követte, művében pedig mesterét rajongva dicsőítette. Bár költeményében Empedoklészt is elismerésben részesítette, a kutatók eddig megosztottak voltak abban, hogy ez csupán a nyelvi eleganciának szólt, vagy a konkrét tartalmi elemek átemelését is jelentette.
A frankfurti felfedezés egyértelműen az utóbbit támasztja alá. Lucretius tankölteménye az ókor után is óriási hatást gyakorolt az európai eszmetörténetre, többek között Karl Marx is fontos forrásként használta az ókori materializmus vizsgálatakor. Az Empedoklész-papirusz így az egyetemes filozófiatörténet szempontjából is kiemelkedő jelentőségű.
