Óriássírt fedeztek fel Szardínia szigetén
Egy kivételes épségben megmaradt, a nuraghikus-kultúrához köthető óriássírt fedeztek fel Szardínia szigetén. A felfedezés túlmutat egyetlen műemlék megtalálásán, mivel a ritka belső építészeti megoldásokat felvonultató sírkamra a térség összetett őskori településhálózatának és a bronzkori közösségek monumentális temetkezési rítusainak eddig ismeretlen részleteit világítja meg.
- Szardínia szigetén, Bortigali település közelében egy kiváló állapotban fennmaradt, úgynevezett óriássírt azonosítottak a régészek.
- A trachitból épült monumentális temetkezési hely a bronzkori nuraghikus-kultúra legkorábbi szakaszából származó kerámialeleteket is rejtett.
- A felfedezés egyedülálló belső építészeti megoldásokat tárt a kutatók elé, és új betekintést enged az ősi közösségek halottkultuszába.
A Szardínia szigetének középső részén fekvő Nuoro megyében, Bortigali település határában azonosították az új régészeti emléket. A sűrű növényzet által évszázadokig rejtett, úgynevezett óriássír a Crastu Littu déli lejtőjén, mintegy hétszáznegyven méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A stratégiai elhelyezkedésű pontról a Macomer-síkság, az Abbasanta és Paulilatino fennsíkok, valamint az oristanói öböl is belátható.
A Carrarzu Iddia régészeti lelőhelyen végzett területbejárásokat követően a szardíniai Régészeti, Képzőművészeti és Tájvédelmi Főfelügyelőség munkatársai a terület tulajdonosaival egyeztetve végezték el a műemlék megtisztítását.
A szakszerű beavatkozás után nyilvánvalóvá vált, hogy a trachit kőtömbökből emelt szerkezet rendkívül jó állapotban maradt fenn. A szakemberek teljes valójában feltárhatták a központi sírkamrát és a bejárat előtt elterülő monumentális, félköríves előteret, az úgynevezett exedrát. A sírkamra belső terének kialakítása kiemelkedő tudományos jelentőséggel bír, mivel a bejárat közelében a teret két szintre osztották, amely elrendezés ritkán dokumentált a sziget régészeti anyagában, így a jövőben részletes építészeti vizsgálatok tárgyát képezi.
Bár a műemlék az elmúlt időszakokban illegális kincskeresők célpontjává vált, a régészeknek így is sikerült olyan kerámiatöredékeket azonosítaniuk a belső térben, amelyek a nuraghikus-kultúra korai fázisaira datálhatók.
A felfedezés környezete egy több korszakot átívelő történelmi táj, ahol a történelem előtti időktől egészen a római korig kimutatható az emberi jelenlét, de a legintenzívebb megtelepedés egyértelműen a bronzkori periódushoz köthető. Az újonnan megtalált óriássír egy kiterjedt, tudatosan szervezett szakrális és lakónegyed szerves részét képezte. A komplexumban két korai kőtorony, egy szent kút, egy lakótelepülés, valamint egy olyan kiterjedt temetkezési terület is található, amely már a nurághékat megelőző időszakban használatban volt, amit egy ott álló megalitikus dolmen is bizonyít.
A Krisztus előtti tizennyolcadik századtól a római hódításig virágzó nuraghikus-kultúra Szardínia szigetének meghatározó őskori kultúrája volt, amelyet elsősorban jellegzetes kőtornyaikról ismer a történettudomány. Az óriássírok a közösség kollektív temetkezési helyeiként szolgáltak, ahol generációkon keresztül helyezték nyugalomra a társadalom tagjait.
A sírkamrák fokozatos megnagyobbítása és a félköríves exedrák megépítése a temetkezésekhez kapcsolódó építészet folyamatos fejlődését tükrözi. A bejárat előtti kiterjesztett térség az ősök kultuszához kapcsolódó közösségi szertartások és vallási rituálék központi helyszíneként funkcionált.
