Különleges ókori sziklasírokat tártak fel a Nílus-deltában
Ritkának számító ókori sziklasírokat és egy római katonai tábor maradványait tárták fel az egyiptomi Kaljúbija kormányzóságban, Tell el-Jahúdija lelőhelyén. Az egyiptomi Turisztikai és Régészeti Minisztérium hivatalos közleményében beszámolt róla, hogy a felfedezést a Legfelsőbb Régészeti Tanács ásatásain dolgozó helyi kutatócsoport tette. A Nílus-delta keleti részén azonosított, az Újbirodalomtól a Későkorig használt temetkezési helyszín fontos építészeti adatokat szolgáltat a térség ókori történetéhez.
- Egyiptomi régészek egyedülálló sziklasírokat és egy római katonai tábor nyomait azonosították a Nílus-delta keleti részén fekvő Tell el-Jahúdija lelőhelyén.
- Az Újbirodalom korától a Későkorig használt temetkezési helyszín építészeti megoldásai ritkaságnak számítanak a delta iszapos, agyagos talaján.
- A mélyebb rétegek felett elhelyezkedő római erődítmény a stratégiai jelentőségű terület évezredeken átívelő folyamatos katonai és civil használatát bizonyítja.
A Hisám el-Lejszi, a Legfelsőbb Régészeti Tanács főtitkára által bejelentett leletegyüttes a folyódelta sajátos geológiai viszonyai miatt számít kiemelkedőnek. Az agyagos és iszapos talajszerkezet miatt a Nílus-deltában rendkívül ritkák a sziklába vájt temetkezési formák, hasonlókat korábban leginkább az északi parton és az alexandriai Kom es-Sukáfa katakombáiban találtak.
Ajman Asmávi, a tanács tanácsadója szerint az újonnan azonosított sírok két fő építészeti típusba sorolhatók. Az első változatnál egy lépcsős bejárat vezet egy központi csarnokba, amelynek falaiban temetkezési fülkéket alakítottak ki. A második típus egy téglalap alakú aknából és az abból nyíló két különálló sírkamrából áll.
A síremlékek használatának kronológiáját a feltárás során előkerült mozgatható műtárgyak segítettek pontosítani. Az Anvar Abd as-Szamad ásatásvezető által irányított munkálatok során talált leletek bizonyítják, hogy a sziklasírokat eredetileg a Kr. e. 16. és 11. század közötti Újbirodalom kései szakaszában alakították ki. A helyszín szakrális és temetkezési funkciója ezt követően is megmaradt, a sírokat folyamatosan használták egészen a Kr. e. 1. évezred első felét felölelő Későkorig. Ez a több évszázados folytonosság rávilágít a terület tartós népességmegtartó erejére és a temetkezési szokások helyi továbbélésére.
Ez is érdekelhet
A régészeti rétegsorok a későbbi korszakok katonai jelenlétéről is tanúskodnak. A sziklasírok feletti felszíni talajrétegekben a kutatók egy római kori katonai tábor szerkezeti maradványait tárták fel. A temetkezési zónára ráépült erődítmény egyértelműen bizonyítja, hogy a római hódítást követően a terület megtartotta kiemelt stratégiai jelentőségét. A katonai objektum elhelyezkedése a kelet-nyugati kereskedelmi és hadászati útvonalak ellenőrzését szolgálhatta a Nílus-delta keleti peremén.
Tell el-Jahúdija története szorosan összefonódik az egyiptomi történelem konfliktusos időszakaival. A lelőhely a leginkább a hükszosz uralomhoz köthető leleteiről ismert, a Kr. e. 17. és 16. század folyamán egy jelentős földsáncokkal védett tábor állt itt. A hükszoszok a Középbirodalom bukása után a Nílus-deltában kiépítették saját hatalmi központjukat, ahonnan a thébai fáraók csak hosszú háborúskodás árán űzték ki őket. A mostani feltárások igazolják, hogy a település a hükszosz korszak után, az Újbirodalom idején, majd a görög-római korban is kulcsfontosságú bázis maradt.
