Háborús övezetekben semmisül meg a kulturális örökség
Világszerte felgyorsult a kulturális örökség pusztulása a fegyveres konfliktusok következtében, miközben a nemzetközi közösség képtelen hatékonyan felelősségre vonni az elkövetőket. Ahogy arról Sebastian Usher, a BBC újságírója átfogó cikkében beszámolt, a jogi keretek adottak, a politikai akarat hiánya miatt azonban a büntetőeljárások rendre elmaradnak. A modern háborúk olyan pótolhatatlan történelmi helyszíneket veszélyeztetnek Ukrajnától a Közel-Keletig, amelyek védelmét korábban nemzetközi egyezmények garantálták.
- A fegyveres konfliktusok következtében globálisan pusztulnak a történelmi műemlékek, a jogi felelősségre vonás azonban a bizonyítékok ellenére is elmarad.
- A hágai egyezmény és a Nemzetközi Büntetőbíróság felhatalmazása dacára eddig csupán egy esetben történt sikeres vádemelés kulturális pusztítás miatt.
- A helyi közösségek és a nemzetközi szervezetek egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a fegyveres konfliktusok által fenyegetett műtárgyak kimenekítésére.
Az ukrajnai orosz légicsapások során egyetlen hónap alatt 148 kulturális örökségi helyszín szenvedett károkat, köztük az UNESCO védelme alatt álló odesszai Alexandru Sturdza-ház, korábban pedig Hrihorij Szkovoroda 18. századi filozófus múzeuma is megsemmisült.
A pusztítás a gázai konfliktusban is megjelent, ahol a 2023-as izraeli bombázások során szinte teljesen elpusztult a gázai Nagy Omár-mecset, amely az ókortól kezdve pogány templomként, bizánci templomként és keresztes katedrálisként is funkcionált. Szudánban a polgárháború miatt a Kusita Királyság idejéből származó, UNESCO-listás meroéi piramisok állagmegóvása is leállt, a kartúmi nemzeti múzeumot pedig kifosztották a harcoló felek.
A kulturális javak háborús védelmét a második világháború pusztításaira válaszul elfogadott 1954-es hágai egyezmény szabályozta először nemzetközi szinten. Ezt a rendszert 1999-ben egy második jegyzőkönyvvel egészítették ki, amely megtiltotta a kiemelt kulturális jelentőségű helyszínek katonai célponttá tételét.
Amikor 2002-ben Hágában megalakult a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC), a történelmi, vallási és művészeti értékek szándékos elpusztítását hivatalosan is háborús bűncselekménynek minősítették. Bijan Rouhani, a közel-keleti és észak-afrikai veszélyeztetett régészeti helyszíneket vizsgáló projekt vezető kutatója a BBC-nek elmondta, a modern technológiák révén bőséges bizonyíték áll rendelkezésre, az akadályt a joghatóság és a politikai hajlandóság hiánya jelenti.
A jogi felelősségre vonás terén eddig egyetlen sikeres precedens született, amikor Ahmed al-Faki al-Mahdit, egy dzsihadista fegyveres csoport vezetőjét kilenc év börtönbüntetésre ítélték a mali Timbuktu mauzóleumainak lerombolása miatt.
Ez is érdekelhet
Az Iszlám Állam iraki és szíriai pusztításai, köztük a moszuli könyvtár 2015-ös felgyújtása és az ókori Palmüra romjainak megcsonkítása rávilágított az elrettentő erő teljes hiányára. Palmürában a terület 80 éves régész-igazgatóját, Háled al-Aszaadot a dzsihadisták meggyilkolták, miután megtagadta a leletek rejtekhelyének elárulását.
A nemzetközi intézményi tehetetlenséget látva napjainkban egyre több civil szervezet, köztük a svájci Aliph Alapítvány és a kulturális Vöröskeresztként ismert Kék Pajzs (Blue Shield International) nyújt logisztikai segítséget a veszélyeztetett műtárgyak kimenekítésében a frontvonalakról.
