Kultuszhellyé válhattak a vaskorban Szardínia titokzatos bronzkori tornyai
A bronzkori tornyok egy részét a vaskorban valószínűleg kultuszhelyként használták – állítja egy új interdiszciplináris tanulmány. A Tübingeni Egyetem munkatársa, Dr. Silvia Amicone által vezetett kutatás során a Szardínia középső részén található Nuraghe Barru toronykomplexumot vetették részletes vizsgálat alá a szakértők, ahol számos, rituális tevékenységre utaló leletet találtak.
Szardínia szigetén közel 7000 ún. nuraghi – vagyis bronzkori, masszív kőtorony – található, amelyek nagy részét Kr.e. 1700 és 1100 között emelték. Némelyikük csupán egyetlen toronyból, míg mások – például a Nuraghe Barru – több épületrészből állnak. A régészek jelenlegi álláspontja szerint ezeket a nem mindennapi építményeket védelmi célból emelhették, de természetesen az elit réteg rezidenciájaként, közösségi központként és rituális helyszínként is használhatták őket.
Nuraghe Barru cisszternája
Nuraghe Barru a történelmi Trexenta régióban található, Guamaggiore és Guasila települések közelében. A korábbi ásatások alapján feltételezhető, hogy a toronyegyüttest a középső vagy a késő bronzkorban építették.
A legújabb feltárások során a régészek egy olyan leletre bukkantak, ami megkérdőjelezte az építmény funkciójáról vallott korábbi nézeteket: az emlékmű nyugati falánál egy összetört kerámiaedényeket tartalmazó ciszterna került elő.
Dr. Chiara Pilo régész szerint a ciszterna alján olyan kerámiadarabokat találtak, amelyekben állati és emberi maradványokat helyeztek el egykor. A korsó-, amfora- és négyfülű edénymaradványokat tartalmazó ciszternát ráadásul mészkőlapokkal zárták le, ami megerősítette a kutatókban azt a feltételezést, hogy a bronzkorban egy tudatos rituálé része lehetett a leletegyüttes. Az Open Archaeology című folyóiratban megjelent tudományos közlemény szerint a szakértők legalább 23 edényt azonosítottak, amelyek jelentős részét – formája alapján – áldozatbemutatásra használhatták. Emellett a régészek azt is megállapították, hogy az edények többsége egy közeli, mintegy 10 kilométerre fekvő, illetve egy távolabbi, körülbelül 40 kilométerre lévő területről származhatott.
Ez is érdekelhet
Egy több mint 3000 éves bronzkard
A tanulmány a ciszterna és a kerámiadarabok mellett egy 94 centiméter hosszú bronzkarddal, valamint három borotvára hasonlító bronztárggyal is foglalkozott. Ezek röntgenfluoreszcens elemzése kimutatta: rézben gazdag, alacsony óntartalmú ötvözetből készültek egykor. Ez a szokatlan összetétel alátámasztja azt az értelmezést, hogy inkább szimbolikus tárgyak voltak ezek is, nem pedig konkrét gyakorlati célokra használt eszközök.
Nuraghe Barru példája alapján a kutatók megállapították: a bronzkori tornyok a vaskorban sem veszítették el jelentőségüket, csupán spirituális funkciót kaptak a korábbi védelmi funkció helyett. A szerzők ugyanakkor hangsúlyozták: egyáltalán nem biztos, hogy minden nuraghi szentéllyé vált a későbbi korokban.
