Megkezdődött Amelia Earhart repülőgépének kutatása a Nikumaroro szigeten
Partra szállt és megkezdte a kutatási munkálatokat a csendes-óceáni Nikumaroro atollon az az expedíció, amely Amelia Earhart 1937-ben eltűnt repülőgépének roncsait keresi. A projektet támogató Purdue Egyetem keddi közleménye szerint a tizenhét fős kutatócsoport egy műholdfelvételeken észlelt víz alatti anomáliát vizsgál meg a sziget lagúnájában. A misszió a huszadik század egyik legismertebb repüléstörténeti esetének hátterét kísérli meg tisztázni a tengeri és szárazföldi régészeti feltárásokkal.
- Egy tizenhét fős nemzetközi kutatócsoport partra szállt a csendes-óceáni Nikumaroro szigeten, hogy kivizsgáljon egy műholdképeken azonosított anomáliát.
- Az amerikai Purdue Egyetem és az Archaeological Legacy Institute expedíciója Amelia Earhart 1937-ben eltűnt repülőgépének roncsait keresi a területen.
- A szakemberek a logisztikai útvonalak megtisztítása után megkezdték a lagúna vizének és az egykori földi táborhelynek a régészeti felmérését.
A kutatók öt napig tartó tengeri utazást követően érték el a lakatlan sziget partjait. A megérkezést követő első napon a szárazföldi és tengeri régészekből álló stáb megtisztította a sűrű növényzettel benőtt, Gallagher-autópályaként emlegetett hagyományos útvonalat, amely az óceántól a lagúnához vezet. Az előzetes várakozásokkal ellentétben a táborépítés és a munkaterület megközelítésének biztosítása már kora délutánra befejeződött, így a szakemberek hamarabb megkezdhették az érdemi terepmunkát.
A kutatás első fázisában a régészeti csapat a Taraia-félsziget homokpadját vizsgálta át egykori emberi jelenlétre utaló tárgyi emlékek után kutatva. Ezzel párhuzamosan a tengeri egység felmérte a helyszín víz alatti viszonyait, beleértve a lagúna aljzatán felhalmozódott üledékréteget. A technikai rendszerek és a védősátrak telepítése után a csoport a sziget délnyugati peremzátonyánál, egy mesterségesen robbantott csatornán keresztül tért vissza a Marin Mainiku nevű kutatóhajóra.
Az expedíciót az oregoni székhelyű történelmi szervezet, az Archaeological Legacy Institute és a Purdue Egyetem kutatási alapítványa közösen szervezi. A Purdue Egyetem részvétele történelmi jelentőségű, mivel az intézmény finanszírozta annak idején Amelia Earhart repülőgépének, a repülő laboratóriumként felszerelt Lockheed Electra 10-E típusú gépnek a beszerzését. A pilótanő az eredeti tervek szerint a világkörüli út sikeres befejezése után az amerikai egyetemnek adta volna át a repülőgépet oktatási és kutatási célokra.
Ez is érdekelhet
Amelia Earhart az 1930-as évek egyik legismertebb repülési úttörője volt, aki első nőként repülte át egyedül az Atlanti-óceánt. Navigátorával, Fred Noonannal 1937 májusában indult el a Föld egyenlítő menti megkerülésére. Útjuk utolsó és egyben legnehezebb szakaszának 1937. július 2-án vágtak neki, amikor az új-guineai Lae városából a Csendes-óceán középső részén fekvő, apró Howland-sziget felé vették az irányt. A gép azonban soha nem érkezett meg a célállomásra, és az amerikai haditengerészet nagyszabású kutatóakciója ellenére sem bukkantak a roncsokra.
A repülőgép eltűnését magyarázó teóriák közül a kutatók által jelenleg is vizsgált elmélet szerint a páros nem zuhant azonnal az óceánba. A feltételezés alapján navigációs hiba miatt letértek a tervezett útvonalról, és az üzemanyag kifogytával a Gardner-szigetként ismert Nikumaroro korallzátonyán hajtottak végre kényszerleszállást. A brit hatóságok 1940-ben a szigeten emberi csontokat találtak, a jelenlegi műholdas anomália régészeti vizsgálata pedig tényszerűen igazolhatja a kilenc évtizedes történelmi elméletet.
