Ókori oszlopcsarnokot tártak fel a víz alatt Szalamisznál
A klasszikus görög korból származó, víz alatt nyugvó sztoa (oszlopcsarnok) felfedezése írja át a Szalamisz szigetének ókori városképéről alkotott eddigi elképzeléseket – derül ki a görög Kulturális Minisztérium legfrissebb közleményéből. Az Ampelakia-öbölben végzett legújabb tengeri régészeti feltárások és a gazdag leletanyag nemcsak a város agórájának pontos elhelyezkedését tisztázták, hanem megerősítették a 2. századi földrajzíró, Pauszaniasz történeti leírásait is.
A görög Vízalatti Régészeti Felügyelőség által koordinált projekt során egy 32 méter hosszú, masszív (mintegy 60 centiméter vastagságú) kőfalakkal rendelkező, oszlopsoros folyosóval és nyugatra néző helyiségekkel tagolt épületet azonosítottak. A kutatók egy innovatív koffer-gátas rendszert – a tengervizet elvezető, száraz munkakörülményeket biztosító ideiglenes elzárást – alkalmaztak a feltáráshoz.
A vizsgálatok megerősítették, hogy a 2023-ban felfedezett, eredetileg csupán egy nagy középületként kategorizált rom egy klasszikus sztoa, amely a helyiségek (köztük egy 4,7 x 4,7 méteres, tárológödrökkel ellátott szoba) nyugati tájolása alapján az ókori város piacterének hivatalos keleti határvonalát alkotta. A felfedezés tökéletesen igazolja Pauszaniasz "Görögország leírása" című művét, amely a kikötő közelében lévő piactér romjait említette. Bár a területet a 19. század végéig építőanyag-forrásként használták, a maradványok egyértelműen beazonosíthatók.
A sztoa területén jelentős számú, különböző korszakokból – főként a késő klasszikus és a hellenisztikus időszakból – származó lelet is előkerült. A régészek nagy mennyiségű athéni festett kerámiát, amforákat, vörösmázas edénytöredékeket, valamint késő római kori lámpásokat tártak fel. Különös jelentőséggel bírnak a márványleletek: egy 4. századi, felirat-töredékes oszlopdarab, és egy domborműves sztélé felső része, amely egy álló, szakállas férfit megkoronázó, feltételezhetően hősies alak (talán egy heroizált figura vagy egy isten, például Aszklépiosz) izmos jobb karját ábrázolja. Emellett 22 darab bronzérmét és egy lyukkal ellátott, kőből faragott horgonyt is felszínre hoztak.
Ez is érdekelhet
A most feltárt épületegyüttes kulcsfontosságú Szalamisz ókori urbanisztikai fejlődésének megértéséhez. A Szaróni-öbölben fekvő sziget – miután Athén a Kr. e. 600 körüli háborúban, Szolón és Peiszisztratosz idején elragadta Megarától – kulcsfontosságú stratégiai és kereskedelmi bázissá vált. Sztrabón leírása szerint a sziget központja a klasszikus korban a keleti, a szalamiszi tengerszorosra néző Kamateró-félszigeten (a mai feltárás helyszínén) helyezkedett el.
A sziget leginkább a Kr. e. 480-ban megvívott szalamiszi csatáról ismert, ahol a Themisztoklész vezette görög szövetséges flotta döntő vereséget mért a Perzsa Birodalom tengeri haderejére. Az új régészeti adatok a dicsőséges katonai győzelem mellett a város mindennapi, pezsgő gazdasági és civil életébe is páratlan bepillantást engednek.
