Új műkincsvédelmi egységet hozott létre a görög állam

Különleges, a műkincshamisítás és a műtárgycsempészet ellen fellépő nyomozóegységet hoz létre a görög Kulturális Minisztérium egy idén januárban elfogadott, drasztikusan szigorított törvénycsomag keretében - számolt be róla az artnet. A büntetőjogi módosítás a klasszikus régiségek védelme mellett immár a modern műkincsek hamisítására és a vandalizmusra is kiemelt figyelmet fordít.

A korábbi jogi gyakorlattal ellentétben – amikor a műtárgyakkal kapcsolatos visszaéléseket az általános csalási és okirat-hamisítási paragrafusok alapján bírálták el – az új görög törvény kifejezetten a kulturális javak elleni bűncselekményeket célozza. A szigorítás értelmében már nem csupán a befejezett pénzügyi tranzakció, hanem a hamisítványok létrehozása, kiállítása, valamint a terjesztés szándékával történő birtoklása is bűncselekménynek minősül.

Ugyanez vonatkozik a műtárgyak eredetét, korát vagy állapotát igazoló dokumentumok manipulálására. A magányos elkövetők öttől százhúszezer euróig terjedő pénzbírsággal és legfeljebb öt év szabadságvesztéssel büntethetők, míg a szervezett bűnözői hálózatok, illetve a százezer eurót meghaladó vagyoni hátrányt okozó csalások esetében a büntetés a háromszázezer eurót és a tíz év letöltendő börtönt is elérheti.

A jogszabályi paradigmaváltást több, az elmúlt években nagy vihart kavart botrány előzte meg. A görög hatóságok 2024-ben egy kiterjedt thesszaloniki hamisítóhálózatot számoltak fel, amely modern görög mesterek – köztük Alekosz Faszianosz, Janisz Gaitisz és Nikosz Hadzikiriakosz-Gikasz – műveinek tömeges másolására és értékesítésére szakosodott. A közelmúltban a rendőrség őrizetbe vett egy ismert televíziós műkereskedőt, Jorgosz Cagarakiszt is, aki a gyanú szerint élő adásban próbált meg hamisítványokat eladni.

A törvény emellett a közgyűjtemények elleni fizikai támadásokat is szigorúbban szankcionálja, reagálva arra a tavalyi incidensre, amelynek során egy szélsőjobboldali politikus, Nikolaosz Papadopulosz az athéni Nemzeti Galériában blaszfémiára hivatkozva zúzta össze Hrisztoforosz Kacadiotisz kortárs képzőművész négy alkotását.

A kulturális örökség védelmének evolúciója

Görögország, mint az európai civilizáció egyik bölcsője, évszázadok óta küzd a felbecsülhetetlen értékű kulturális örökségének megóvásáért. Míg a 19. és 20. században az állami műkincsvédelem fókusza szinte kizárólag az ókori (ókori görög és római, illetve bizánci) régészeti leletek kifosztásának és külföldre csempészésének megakadályozására, valamint az elrabolt kincsek (mint például a londoni British Museumban őrzött Parthenón-márványok) visszaszerzésére irányult, a modern műtárgypiac globális felrobbanásával a bűnözői csoportok módszerei is átalakultak. A kortárs és modern műalkotások ipari méretű hamisítása napjainkra a feketegazdaság egyik legjövedelmezőbb ágává vált.

Richard Ellis műkincsvédelmi szakértő az artnet Newsnak nyilatkozva rámutatott: a görög jogszabályi frissítés időszerű lépés, ugyanakkor a műtárgycsempészet transznacionális (határokon átívelő) jellege miatt a nemzeti szintű fellépés gyakran nehézségekbe ütközik az eltérő jogrendszerek és a nemzetközi bizonyítékgyűjtés akadályai miatt. A nemzetközi egyezmények általában polgári jogi úton nyújtanak segítséget, amennyiben a vitatott tárgy jogilag egyértelműen "kulturális javaknak" minősül.

Az új görög büntetőtörvény a klasszikus antikvitások védelmén túlmutatva a modern nemzeti művészet integritását és a közintézmények biztonságát is a legmagasabb szintű állami védelem alá helyezi, igazodva a műtárgybűnözés elleni egyre szigorodó páneurópai tendenciákhoz.