Ókori híd maradványait tárták fel Mezopotámiában
Egy ókori híd maradványait azonosították a régészek a történelmi Larsza városának keleti részén, az egykori Nagy Csatorna felett. Az iraki Állami Régészeti és Örökségvédelmi Hivatal szerint a leletet egy francia expedíció és a helyi iraki szakemberek közös csapata tárta fel a térségben zajló nyolcadik ásatási szezonjuk keretében.
- Francia és iraki régészek ókori hidat tárták fel az iraki Dzi Kár tartományban.
- Az építmény a történelmi Larsza városának keleti részén, a Nagy Csatorna felett húzódott.
- A mostani ásatási szezonban korábban egy városkaput és egy palotaépületet is azonosítottak.
A dél-iraki Dzi Kár tartományban, a mai Tell esz-Szenkera régészeti lelőhelyen folytatott munkálatok során a szakemberek a város kiterjedt csatornahálózatának egyik legfontosabb elemét vizsgálták. Az ásatási szezon során felszínre került hídszerkezet a települést átszelő Nagy Csatorna felett ívelt át, és egyértelműen bizonyítja a korabeli mérnöki tudás fejlettségét. A terepmunkát egy francia misszió vezeti, amely szorosan együttműködik az iraki régészeti hatóságokkal. A Hivatal Facebook oldala szerint Szuhail Dzsalúb Abbász, a hivatal feltárásokért felelős főigazgató-helyettese személyes helyszíni szemlén mérte fel a munkálatok előrehaladását és az új lelet jelentőségét.
A jelenlegi, nyolcadik kutatási évad már korábban is jelentős eredményeket hozott a város feltérképezésében. A szakemberek a mostani hídszerkezet azonosítása előtt feltárták a település védműrendszerének egyik fontos városkapuját. Emellett azonosítottak egy nagyméretű, összetett alaprajzú épületet is, amely a régészeti nyomok alapján a larszai királyság egyik magas rangú vallási vagy politikai vezetőjének rezidenciájaként szolgálhatott. Ezek a felfedezések a csatornahíddal együtt egy rendkívül fejlett, tudatosan tervezett ókori metropolisz képét rajzolják ki a kutatók előtt.
Larsza a kora ókori Mezopotámia egyik legjelentősebb hatalmi központja volt az Eufrátesz alsó folyásának közelében. A Kr. e. 2. évezred elején, a harmadik uri dinasztia bukása utáni időszakban a dél-mezopotámiai térség gazdasága és logisztikája szorosan függött a vízgazdálkodástól. A városokon belüli és az azok közötti kiterjedt csatornahálózatok nem csupán az öntözéses földművelést biztosították, hanem a kereskedelmi áruszállítás és a belső közlekedés legfőbb útvonalaiként is funkcionáltak. Egy a Nagy Csatorna felett átívelő állandó híd megépítése komoly erőforrásokat és fejlett adminisztrációt igényelt a városvezetés részéről.
Ez is érdekelhet
A larszai királyság politikai fénykora a Kr. e. 20. és 18. század közötti periódusra tehető, amelyet a történészek Iszin-Larsza-korként is említenek. A város uralkodói (például Gungunum vagy Rím-Szín) fokozatosan kiterjesztették befolyásukat a környező területekre, és sikeresen vonták ellenőrzésük alá a Perzsa-öböl felé irányuló réz- és luxuscikk-kereskedelmet. A gazdasági fellendülés lehetővé tette a monumentális templomok, zikkuratok és a most feltárt közigazgatási és infrastrukturális létesítmények felépítését. Larsza évtizedeken át sikeresen rivalizált a térség másik nagyhatalmával, Iszin városával a sumer területek feletti hegemóniáért.
A városállam függetlenségének és nagyhatalmi státuszának végül a szomszédos Babilon felemelkedése vetett véget. Hammurapi babiloni király mintegy hat hónapig tartó ostrom után, Kr. e. 1763 körül sikeresen elfoglalta Larszát, legyőzve annak utolsó nagy uralkodóját, Rím-Színt. Bár a település elvesztette politikai vezető szerepét, a régészeti bizonyítékok szerint lakott maradt, és a csatornahálózata továbbra is működött a későbbi korszakokban. Az iraki Turisztikai és Régészeti Minisztérium a mostanihoz hasonló nemzetközi együttműködésekkel kívánja egyre részletesebben feltárni és dokumentálni az ország ezen felbecsülhetetlen értékű kulturális örökségét.
