Ókori csecsemők tömegsírjára bukkantak Izraelben

Közel kilencven, többségében két év alatti kisgyermek maradványait rejtő, mintegy 2500 éves tömegsírt tártak fel egy ókori ciszternában az izraeli Azeka romjai között. A Tel-Aviv-i Egyetem vezetésével zajló kutatás – amelynek eredményeit a Palestine Exploration Quarterly című folyóiratban publikálták – magyarázatot adhat arra a régészeti rejtélyre, hogy miért hiányoznak a csecsemők a bibliai korszak hagyományos családi sírjaiból.

A Jeruzsálemtől délnyugatra, az Elah völgye felett fekvő, a Dávid és Góliát párbajának bibliai helyszíneként is ismert Azeka ókori településén még 2012 és 2014 között tártak fel egy kiszáradt víztározót. A ciszterna alján a kutatók megdöbbentő leletre bukkantak: a gödör 89 emberi csontvázat rejtett, amelyeknek 90 százaléka öt év alatti, több mint 70 százaléka pedig két év alatti kisgyermek volt.

A tetemek mellett csak szerény sírmellékleteket – kerámiákat és egyszerű ékszereket – találtak. Oded Lipschits, az ásatást vezető professzor a Háárecnek elmondta: a felkavaró leletanyag feldolgozása érzelmi okokból több mint egy évtizedet vett igénybe. A csontok antropológiai és radiokarbonos elemzése kimutatta, hogy a temetkezési helyet a Kr. e. 5. században, a perzsa uralom alatt (amikor a terület a Jehud nevű perzsa tartomány része volt) használták évtizedeken keresztül.

A hosszú ideig tartó használat, valamint a traumás sérülések és specifikus betegségnyomok hiánya kizárja, hogy a gyermekek egyetlen mészárlás vagy hirtelen járvány áldozatai lettek volna. A kutatók megállapítása szerint a ciszterna egy tartósan használt, természetes okokból elhunyt csecsemők számára fenntartott temetkezőhely volt, amely az ókori társadalmak extrém magas – gyakran az ötven százalékot is meghaladó – csecsemőhalandóságának fizikai lenyomata.

A csecsemőkor társadalmi megítélése az ókorban

A bronzkorban a Közel-Keleten elterjedt szokás volt, hogy az elhunyt csecsemőket agyagedényekbe helyezve a lakóházak padlója alá temették. Ez a gyakorlat azonban a vaskorban és a perzsa korban eltűnt, ugyanakkor a korabeli, sziklába vájt hagyományos családi sírkamrákban szinte egyáltalán nem találnak csecsemőmaradványokat. Az azekai tömegsír felfedezése megadja a választ erre az anomáliára: a legkisebbeket a felnőttektől teljesen elkülönítve temették el.

A kutatók szerint ennek a szeparációnak mély társadalmi és biológiai okai voltak. Az ókorban a szoptatás (és ezzel együtt a természetes fogamzásgátlás) általában a gyermek két- vagy hároméves koráig tartott. A magas halandóság miatt a társadalom a még szoptatott, elválasztás előtti csecsemőket nem tekintette teljesen önálló, teljes jogú egyéneknek, akiknek saját, formális sírhely járt volna a családi kriptában.

Ezt az értelmezést a bibliai szövegek is alátámasztják (például Izsák elválasztásának nagy ünnepe a Teremtés könyvében), amelyek az anyatejtől való elválasztást a társadalomba való valódi belépés legfontosabb rítusaként kezelik.

Hila May antropológus hangsúlyozta: az elkülönített temetés nem a szülői gyász vagy a szeretet hiányát jelzi, csupán a magas halandósághoz való racionális társadalmi alkalmazkodást tükrözi. A kutatócsoport jelenleg DNS-vizsgálatokkal próbálja kideríteni a halottak nemét (az esetleges célzott lánygyilkosságok kizárása végett), valamint a sírban talált néhány fiatal felnőtt (esetleg gyermekágyi lázban elhunyt anyák) személyazonosságát.