Ókori átokszövegeket és mágikus rituálékat mutat be egy új amerikai kiállítás

Átfogó képet nyújt az ókori Mediterráneum és a Közel-Kelet mindennapi mágikus gyakorlatairól a Toledo Museum of Art újonnan megnyílt, nyárig látogatható történelmi tárlata az egyesült államokbeli Ohióban. A bemutatott leletegyüttes tudományos elemzése bizonyítja, hogy az amulettviselés, a védelmező varázslatok és a rontások alkalmazása nem csupán az alsóbb társadalmi rétegek sajátja volt, hanem a mezopotámiai, egyiptomi, görög és római civilizációk államirányításának és elitjének is intézményesült, pragmatikus eszközrendszerét képezte.

A Cursed! The Power of Magic in the Ancient World (Elátkozva! A mágia ereje az ókori világban) című kiállítás a mágiát mint a környezet feletti kontroll megszerzésének alapvető emberi kísérletét vizsgálja. A tárlaton bemutatott leletek között szerepelnek a gyermekágyi halandóságot okozó Lamastu démon távoltartására szolgáló, a védelmező Pazuzu démont ábrázoló mezopotámiai amulettek, fizikai kényszert is megidéző „szerelmi” rontások, valamint a pereskedések során az ellenfél elbizonytalanítására használt átokszövegek. A kiállított tárgyak között feltűnik egy Párizs környékéről származó vörös jáspis is, amelyet az ókorban a kólika és a gyomorbántalmak elleni védelemként hordtak.

Állami rituálék és hellenisztikus szinkretizmus

A kutatás rávilágít az ókori civilizációk eltérő mágiafelfogására. Míg Mezopotámiában és Egyiptomban a mágikus rituálék az állami kultusz szerves részét képezték – az állami papok például az ellenséges vezetők agyagfiguráinak rituális összetörésével „támogatták” a hadjáratokat –, addig az ókori Görögországban a mágiát inkább megbélyegezték.

Ennek ellenére a válságos időszakokban a legfelsőbb körök is ehhez az eszközhöz nyúltak: a peloponnészoszi háború idején pusztító athéni pestisjárvány alatt a feljegyzések szerint maga az államférfi, Periklész is kénytelen volt egy idős asszony által készített talizmánt viselni a csuklóján.

Az ókori Mediterráneum mágikus gyakorlatainak globalizációja Nagy Sándor hódításaival (Kr. e. 4. század) vette kezdetét. A hellenizmus korában a Közel-Kelettől egészen Iránig terjedő térségben a babiloni, egyiptomi, görög, szíriai és zsidó tradíciók egyedülálló szinkretizmusa (kulturális és vallási egybeolvadása) ment végbe.

A Római Birodalom idejére a varázsigékkel ellátott drágakövek és amulettek viselése már a birodalom egész területén – a mai Bulgária területén azonosított katonai táboroktól kezdve a provinciális központokig – társadalmi jelenséggé vált; az alsóbb társadalmi osztályok és nők számára az amulettviselés sokszor az érvényesülés egyetlen reményét jelentette a merev római hierarchiában.

A kiállítás kurátorai hangsúlyozzák: az ókori civilizációkban kikristályosodott, majd a középkoron át öröklődő mágikus gondolkodásmód egészen az elmúlt évszázadig a hivatalos kultúra része maradt, de nyomai – például a kristályok vagy a rézkarkötők mai használatában – a modern társadalmak mindennapjaiban is kimutathatók.