Német kutatás rekonstruálja a Hormuzi-szoros ókori hajózási útvonalait
A Hormuzi-szoros már az ókorban is a globális tengeri kereskedelem egyik legfontosabb csomópontja volt a L.I.S.A. tudományos portálon megjelent friss interjú alapján. Alexander Strauß történész számítógépes modellezésen alapuló kutatása új megvilágításba helyezi a hellénisztikus és római kori gazdasági hálózatokat: az elemzett adatok azt bizonyítják, hogy a tengeri szállítás jövedelmezősége az extrém környezeti kihívások ellenére is felülmúlta a szárazföldi útvonalakét.
- Egy német történész számítógépes szimulációk segítségével rekonstruálja a Perzsa-öböl és a Hormuzi-szoros ókori tengeri kereskedelmi útvonalait.
- A kutatás rávilágított arra, hogy az időjárási viszonyok és a kalózkodás veszélye miatt a hajósok eltérő, a part menti és a nyílt vízi navigációt is magába foglaló stratégiákat alkalmaztak.
- Az elemzett adatok alapján a tengeri szállítás a magas kockázatok ellenére is gazdaságosabb és jövedelmezőbb volt, mint a szárazföldi karavánutak használata.
A Gerda Henkel Alapítvány támogatásával készülő disszertációs projekt a Perzsa-öböl ókori hajózási viszonyait vizsgálja. A kutató modern szoftverek és historikus meteorológiai adatok segítségével számítja ki a lehetséges tengeri útvonalakat.
A szimulációkhoz az ókori hajók hiteles másolataival, köztük a Trieri Egyetem által megépített római kori Bissula teherhajóval végzett tengeri tesztek adatai biztosítják az alapot. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy az írásos források töredékessége ellenére pontos kép rajzolódjon ki az ókori logisztika kapacitásairól.
Az eredmények megmutatták, hogy a Perzsa-öböl sekély partvidéke és bonyolult szélviszonyai eltérő navigációs stratégiákat kényszerítettek ki. A kisebb hajók szorosan a part mentén haladtak, éjszakára pedig védett öblökben horgonyoztak le. A nagyméretű, Indiáig közlekedő teherhajók ugyanakkor a nyílt vizeken maradtak, így elkerülték a part menti rablótámadásokat.
A számításoknál a geológiai változásokat is korrigálni kellett, mivel az Eufrátesz és a Tigris hordaléka miatt az öböl északi partvonala ma mintegy kétszáz kilométerrel délebbre fekszik az ókori állapothoz képest.
A térség kereskedelme a hellénisztikus korban kiterjedt nemzetközi hálózattá fejlődött. A Szeleukida Birodalom, majd az azt követő Pártus Birodalom egyaránt igyekezett ellenőrzése alá vonni a jövedelmező útvonalakat, elsősorban a rendkívül magas vámbevételek miatt. Keletről fűszereket, selymet és pamutot szállítottak, míg a mediterrán térségből bor és nemesfém érkezett.
Ez is érdekelhet
A szimulációk igazolták, hogy a hajózás a kalózkodás és a hajótörések jelentős kockázata ellenére is kifizetődőbb maradt. Egy ókori teherhajó a szárazföldi karavánok kapacitásának többszörösét bírta el, emellett a tengeri szállítás mentesült a helyi királyságok által többszörösen is beszedett tranzitvámok alól.
A vizsgálat felülírja azt a korábbi történelmi feltevést, miszerint a távolsági kereskedelem kizárólagos felvevőpiaca a Római Birodalom lett volna. A Perzsa-öböl északi részénél azonosított ókori metropoliszok, mint például Harax Szpaszinou, kiterjedésükkel bizonyítják, hogy a térség önmagában is fizetőképes kereslettel rendelkezett. Az adatok rámutatnak, hogy a gazdasági racionalitás már évezredekkel ezelőtt felülírta a természeti és geopolitikai akadályokat, tartósan kijelölve a világkereskedelem főbb ütőereit.
