Neandervölgyi DNS-t vizsgálnak a spanyol régészek

Először azonosítottak neandervölgyi emberhez tartozó csontmaradványokat az észak-spanyolországi Navarra autonóm közösség területén, számolt be a felfedezésről és a fosszíliák vizsgálati eredményeiről az IPHES-CERCA katalán kutatóintézet. A mintegy 46 ezer évvel ezelőtt élt felnőtt férfi egyedülálló módon DNS-t is megőrzött kézcsontjai fontos támpontot nyújtanak az Ibériai-félsziget őskori benépesedésének kutatásához.

A feltárt leletegyüttes összesen hat kézcsontból áll, amelyek között három kézközépcsont, egy ujjperc és két apró, szabad szemmel nehezen azonosítható töredék található. A kutatók a legkisebb darabokat fehérjeanalízis segítségével határozták meg emberi maradványként, mivel a fehérjék jóval tovább megőrződnek az ősi csontokban, mint a genetikai információk.

A vizsgálatok következő fázisában a szakemberek sikeresen vontak ki ősi DNS-t a fosszíliákból, ami tudományosan is megerősítette, hogy a maradványok egy felnőtt neandervölgyi férfi jobb kezéhez tartoztak. Egy ilyen idős lelet esetében a genetikai anyag túlélése rendkívül ritka, megőrződése nagymértékben a barlangi betemetődés kedvező mikroklimatikus körülményeinek köszönhető.

A maradványokon a kutatók ragadozók fognyomait is azonosították, ami arra utal, hogy a férfi halála után állatok fértek hozzá a testhez, és feltehetően ők hurcolták be a kézfejet a barlangba. A csontok mellett a régészek kőszerszámokat és feldolgozott állatcsontokat is találtak, amelyek a neandervölgyiek egykori helyszíni tevékenységéről tanúskodnak.

A leletek korát radiokarbonos kormeghatározással vizsgálták meg a Bécsi Egyetem és a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet bevonásával. Mivel a szénizotópos módszer megbízhatósági határa 50 ezer év körül mozog, az Abauntz-barlang mintegy 46 ezer évesre becsült csontjai a technológia teljesítőképességének legvégső határán helyezkednek el, ahol már a legkisebb modern szennyeződés is torzíthatja az eredményt.

Abauntz barlangja a nyugati Pireneusok egyik természetes folyosója mentén fekszik az Ibériai-félsziget és az európai kontinens többi része között. Andion Arteaga, a Varsói Egyetem és az IPHES-CERCA kutatója, valamint Mikel Arlegi, a párizsi Musée de l'Homme munkatársa szerint a mostani felfedezés egy jelentős földrajzi űrt tölt be a fosszilis nyilvántartásban.

Bár a szomszédos területeken a régészek korábban már bőséges nyomát találták a neandervölgyi kultúrának, Navarrában eddig egyetlen emberi csontot sem sikerült felszínre hozni. A kutatócsoport célja a további genetikai elemzésekkel annak tisztázása, hogy a férfi az asztúriai vagy a Pireneusokon túli neandervölgyi populációkkal állt-e közelebbi rokonságban.

Az Arraitz-Orkin település közelében fekvő Abauntz-barlang a régészettudomány számára már évtizedek óta kiemelt fontosságú lelőhelynek számít. Pilar Utrilla és a Zaragozai Egyetem kutatócsoportja az 1990-es években végzett ásatások során egy tenyérnyi méretű, bekarcolt kőlapot talált a barlangban. A leletről a Journal of Human Evolution folyóiratban 2009-ben publikált tanulmány megállapította, hogy a vésetek a barlang környezetét, a hegyeket, a folyókat és a vadkecskenyájakat ábrázolják. A mintegy 13 660 évesre datált, a késő magdaléni kultúrához kötődő kőlemez a táj legkorábbi ismert térképészeti ábrázolásának számít, ami jól mutatja a barlang évezredeken átívelő, folyamatos emberi használatát.

Az Ibériai-félsziget az európai neandervölgyi populációk egyik legfontosabb és legtovább lakott menedékterülete volt az utolsó jégkorszak idején. A spanyolországi emberrégió fejlődését kutató központ, a CENIEH munkatársainak összegzése szerint a félszigeten több mint negyven olyan lelőhely található, amely az ősemberek maradványait őrzi. Az egyik legismertebb az asztúriai El Sidrón-barlang, ahonnan megközelítőleg 49 ezer éves, tizenhárom egyedhez tartozó, beltenyészet nyomait mutató csontvázak kerültek elő.

Az abauntzi lelet pontosan abba a kritikus történelmi időszakba enged bepillantást, amikor a neandervölgyiek még uralták Európa ezen részét, néhány évezreddel azelőtt, hogy a terjeszkedő modern ember, a Homo sapiens végleg átvette volna a kontinens feletti uralmat.