Medvének és beteg embernek is hitték az első neandervölgyi leleteket
Amikor a 19. században előkerültek az első neandervölgyi maradványok, a tudósok még nem tudták, hogyan értelmezzék őket. Egyes leleteket egyszerűen figyelmen kívül hagytak, másokat barlangi medvének véltek, később pedig beteg ember vagy éppen egy lóháton élő „mongol kozák” maradványait látták bennük.
- Az első neandervölgyi leleteket Belgiumban és Gibraltáron már 1829-ben, illetve 1848-ban megtalálták, de jelentőségüket csak később ismerték fel.
- A Neander-völgyben talált csontokat egyesek barlangi medvéhez, beteg emberhez vagy egy „mongol kozákhoz” kötötték.
- William King 1864-ben nevezte el a fajt Homo neanderthalensisnek, amelyet később fokozatosan elfogadott a tudományos közösség.
A neandervölgyi ember ma az emberi evolúció jól ismert szereplője, a 19. században azonban egészen másként tekintettek a maradványaira. Az első leletek közül többet fel sem ismertek, mert a korabeli kutatók még nem tudták, mit kezdjenek az ismeretlen csontokkal.
Belgiumban 1829-ben egy neandervölgyi gyermek koponyája került elő, de csak 1936-ban sorolták hivatalosan az archaikus emberfélék közé. Egy másik példányt 1848-ban találtak Gibraltáron. A nagyobb figyelem akkor fordult a különös csontokra, amikor 1856-ban újabb maradványokra bukkantak a németországi Neander-völgyben.
A leletet megtaláló kőfejtő munkások először úgy gondolták, hogy barlangi medve csontjaira bukkantak, ezért a maradványokat egyszerűen ledobták a bánya mélyére. Több csont elveszett vagy megsérült, mire a helyi tanár, Johann Carl Fuhlrott megvizsgálta a megmaradt darabokat. Ő már úgy vélte, hogy egy ősi ember maradványairól van szó, aki jóval a kelták és a germánok előtt élt. Fuhlrott elképzelése különösen merésznek számított, hiszen két évvel azelőtt fogalmazta meg, hogy Charles Darwin 1859-ben megjelentette A fajok eredetéről című művét.
A neandervölgyi ember elfogadása azonban még évtizedekig váratott magára. August Franz Josef Karl Mayer német anatómus például azt állította, hogy a csontváz egy „mongol kozáké”, aki 1814-ben, az oroszok elől menekülve jutott el a barlangba, ahol később meghalt. A görbe lábakat a lóháton töltött élet következményének tartotta, a koponya szokatlan formáját pedig betegségekkel magyarázta.
Ez is érdekelhet
Hasonló véleményen volt a neves német patológus, Rudolf Virchow is. Szerinte a Neander-völgyből származó példány egy beteg Homo sapiens volt, akinek csontjait több betegség, köztük angolkór és csontízületi gyulladás torzította el. Ezzel szemben Thomas Huxley, Darwin egyik legismertebb támogatója, határozottan elutasította Mayer magyarázatát.
A vita végül lassan a neandervölgyi ember javára dőlt el. William King ír geológus 1864-ben a Homo neanderthalensis nevet adta a fajnak, és elképzelése fokozatosan elfogadottá vált a tudományos közösségben. Ez fontos lépés volt az emberi evolúció korábbi képviselőinek felismerése felé, és megnyitotta az utat a Homo nemzetség más fajainak későbbi azonosításához.
