Múltbeli kénszennyezés károsította az ausztrál sziklarajzokat
A múlt század nyolcvanas éveiben csúcsosodó történelmi kén-dioxid-kibocsátás, és nem a jelenlegi ipari légszennyezés a legfőbb felelőse az ausztráliai Murujuga régió ötvenezer éves sziklarajzait érintő felületi károsodásoknak. A Murujuga Sziklarajz Megfigyelési Program (MRAMP) harmadik éves, független szakértők által ellenőrzött jelentése új megvilágításba helyezi a globális örökségvédelem és a modern ipari tevékenység együttélésének lehetőségeit. A több mint harminc tudóst felvonultató multidiszciplináris kutatás rámutat, hogy a régészeti emlékek megóvásához elengedhetetlen a múltbeli környezeti ártalmak kémiai hatásainak pontos feltérképezése.
- Az ausztráliai Murujuga régió ötvenezer éves sziklarajzait a múltbeli ipari kén-dioxid-kibocsátás károsította a legújabb vizsgálatok alapján.
- A kutatók megállapították, hogy a történelmi savas esők megnövelték a kőzetek porozitását, ami a felületi rétegek gyorsabb pusztulásához vezetett.
- A harmadik éves tudományos jelentés szerint a jelenlegi alacsonyabb légszennyezettség már nem okoz mérhető gyorsulást a régészeti emlékek romlásában.
A kiterjedt terepi és laboratóriumi vizsgálatok során a szakemberek megállapították, hogy az ipari létesítményekhez közelebb eső kőzetek felülete mérhetően porózusabbá vált, ami növeli a rajzok elhalványulásának kockázatát. A korábbi hipotézisekkel ellentétben, amelyek a nitrogén-dioxidot tartották a fő veszélyforrásnak, a légkörkémai mérések és a több mint ötezer laboratóriumi teszt a kén-dioxidot azonosította kiváltó okként. A kémiai folyamat során a légkörben vagy a kőzet felszínén képződő kénsav feloldja azokat a mangán- és vas-oxid ásványokat, amelyek a sziklák felületének jellegzetes sötét színét adják, ezzel elindítva a szerkezeti gyengülést.
A Nyugat-Ausztrália Pilbara régiójában elterülő Murujuga a világ egyik legjelentősebb egybefüggő régészeti helyszíne. A területen egy- és kétmillió közötti sziklakarc található, amelyek az elmúlt ötvenezer év folyamán készültek. Ezek a vésetek a térség őslakosai, a Ngarda-Ngarli nép kulturális, spirituális és környezeti ismereteit dokumentálják.
A helyszín kiemelkedő egyetemes értékét a nemzetközi közösség is elismerte, amikor a kulturális tájat 2025 júliusában felvették az UNESCO világörökségi listájára. Az elismerés azonban felerősítette az aggodalmakat a páratlan emlékek és a térségben évtizedek óta működő, cseppfolyósított földgázt feldolgozó ipari komplexumok közelsége miatt.
A kutatás legfontosabb megállapítása, hogy a kőzetek jelenlegi romlását a nyolcvanas években tapasztalt globális és helyi kén-dioxid-kibocsátási csúcsok idején kialakult savas esők indították el. A jelentés készítői hangsúlyozzák, hogy a szigorodó környezetvédelmi előírásoknak köszönhetően a jelenlegi emissziós értékek jelentősen csökkentek.
Ez is érdekelhet
Az elmúlt három év folyamatos megfigyelései során a kutatók nem észleltek savas esőt a régióban, a levegőminőség pedig a megállapított határértékeken belül maradt, így az aktuális szennyezés nem okoz mérhető gyorsulást a kőzetek pusztulásában. Bár az ammóniakibocsátás is vizsgálat tárgyát képezi, a szakemberek szerint annak ipari jelenléte túlságosan új keletű ahhoz, hogy magyarázatot adjon a megfigyelt hosszú távú porozitási mintázatokra.
A jövőre esedékes negyedik jelentés a levegőminőség, a kőzetfelületek és a mikrobiális közösségek összetett kölcsönhatásainak feltárásával zárja le a projektet, tudományos alapot biztosítva a terület hosszú távú megóvásához.
