Monet híres kertjét sem kíméli a rendkívüli hőség
A Franciaországot sújtó rendkívüli nyári hőség Claude Monet giverny-i kertjében is komoly károkat okozott, ahol különösen a festő által is kedvelt sarkantyúkák sínylették meg a magas hőmérsékletet. Az országban június közepe óta összesen 52 rendkívül forró napot regisztráltak, ezért a történelmi kert gondozói új módszereket kénytelenek bevetni a növényállomány védelme érdekében.
- A rendkívüli nyári hőség komoly károkat okozott Claude Monet giverny-i kertjében, különösen a festő által is kedvelt sarkantyúkák sínylették meg a forróságot.
- A tartós hőterhelés visszafogta a növények fejlődését és virágzását, miközben egyes levelek megperzselődtek, számos virág pedig idő előtt elhervadt.
- A kertészek új öntözési módszerekkel és sűrűbb növénytelepítéssel védekeznek, hosszabb távon pedig a történelmi kert képéhez illeszkedő, ellenállóbb fajtákkal szeretnék benépesíteni azt.
A Párizstól mintegy 80 kilométerre fekvő Givernyben Claude Monet egykori otthonát és kertjeit tizenegy kertész gondozza, akik idén a korábbiaknál is súlyosabb rekordmeleggel néztek szembe. Rémi Lecoutre helyettes főkertész szerint különösen a nyáron gyorsan növő, vörös, narancssárga és sárga virágú sarkantyúkák károsodtak, amelyek egyes időszakokban már nem tudtak megfelelően alkalmazkodni a szélsőséges hőmérséklethez.
A növények különböző élettani folyamatokkal igyekeznek mérsékelni vízveszteségüket, ez azonban növekedésüket és virágzásukat is visszafoghatja. Lecoutre szerint a történelmi kert növényei a szélsőséges melegben bezárták a levelek felszínén található apró gázcserenyílásaikat (vagyis sztómáikat), amelyeken keresztül normális körülmények között szén-dioxidot vesznek fel, miközben vizet párologtatnak. A sztómák bezárásával a növények ugyan csökkenthetik vízveszteségüket, ezzel azonban a fotoszintézishez szükséges szén-dioxid felvételét is korlátozzák, ami tartós forróság esetén lassíthatja fejlődésüket és visszafoghatja virágzásukat. A kertészek által alkalmazott öntözési módszerek ellenére a rendkívüli hőség közvetlen károkat is okozott, így egyes levelek megperzselődtek, számos virág pedig idő előtt elhervadt.
A kertészek a növények sűrűbb csoportosításával, kisebb vízszórók és föld alatti öntözőrendszerek használatával próbálják mérsékelni a hőség következményeit, hosszabb távon pedig ellenállóbb növényfajták telepítését is fontolgatják. A változtatásokat ugyanakkor korlátozza Giverny történelmi jelentősége, mivel az új növényeknek nemcsak a melegebb éghajlathoz kell alkalmazkodniuk, hanem megjelenésükben is közel kell állniuk azokhoz a fajtákhoz, amelyeket Monet ismerhetett.
Ez is érdekelhet
Monet 1883-ban költözött Givernybe, ahol 1926-ban bekövetkezett haláláig több mint négy évtizeden keresztül alakította az eredetileg főként zöldségekkel, fűszernövényekkel és almabor készítésére termesztett almafákkal beültetett birtokot. A festő számos növényfajt telepített a kertbe, amelynek színei, formái és a napszakokkal változó fényviszonyai idővel művészetének egyik legfontosabb inspirációs forrásává váltak.
A birtok legismertebb részévé végül a tavirózsákkal teleültetett vízikert vált, amely Monet pályájának utolsó évtizedeiben különösen meghatározó szerepet játszott. A festő a birtokon kialakított kisebb tóba telepítette a növényeket, ám saját visszaemlékezése szerint kezdetben egyáltalán nem gondolt arra, hogy ezek egyszer festményeinek meghatározó témáivá válnak majd. Elmondása szerint hosszabb időre volt szüksége ahhoz, hogy igazán felfedezze a vízfelszínen lebegő virágokban rejlő művészi lehetőségeket, ezt követően azonban a tavirózsák, a víztükör és a változó fényhatások festészetének meghatározó motívumaivá váltak. Monet végül mintegy 250 olyan alkotást készített, amelyeken tavirózsák jelennek meg, köztük a Nymphéas, vagyis Tavirózsák sorozat darabjait, amelyek életművének legismertebb alkotásai közé tartoznak.
