Modern módszerekkel keresik a történelemből eltűnt társadalmi csoportokat
Új, a régészeti leletanyagot interdiszciplináris módszerekkel vizsgáló tanulmánykötet jelent meg a Bonni Egyetem és nemzetközi kutatóintézetek szakembereinek szerkesztésében, amely a késő ókor és az újkor közötti emberi identitások rekonstrukcióját mutatja be. A kiadvány rámutat arra, hogy a modern bioarchaeológia és a társadalomtudományi elméletek ötvözésével olyan marginalizált társadalmi csoportok története is megismerhetővé válik, amelyek az írott forrásokból teljesen hiányoznak.
A Human Identities in the Archaeological Record (Emberi identitások a régészeti leletanyagban) című kötet Alice Toso, a Bonni Egyetem bioarchaeológusa, Daniela Marcu-Istrate, a bukaresti Vasile Pârvan Régészeti Intézet főmunkatársa, valamint Annamaria Diana független ír kutató együttműködésével készült.
A szakemberek európai, amerikai, afrikai és ausztráliai esettanulmányokon keresztül vizsgálják, miként határozták meg magukat és másokat az elmúlt évszázadokban élt emberek. A modern technológiai eljárások révén a kutatók ma már képesek megállapítani az egykori egyének táplálkozási szokásait, származási helyét, valamint a betegségek, a fizikai munka és a társadalmi egyenlőtlenségek testre gyakorolt hatásait. Alice Toso kiemelte, hogy a puszta adathalmazok önmagukban hiányosak, ezért a történeti kontextus és a társadalomtudományi megközelítés elengedhetetlen a helyes értelmezéshez.
A kutatás rávilágít arra, hogy a múltbeli életmód sosem csupán egyéni döntések eredménye volt. A táplálkozást például a helyi környezeti adottságok mellett szigorú vallási előírások, mezőgazdasági gyakorlatok, a politikai hatalom és a társadalmi státusz is alapvetően befolyásolta. Hasonlóan összetett képet mutatnak a temetkezési szokások. Daniela Marcu-Istrate megállapítása szerint egy feltárt sírhely nem kizárólag az elhunyt identitását tükrözi, hanem a hozzátartozók, a vallási vezetők és a tágabb közösség döntéseit is. A sír elhelyezkedése, kialakítása és a mellékletek mind a halott és a korabeli társadalmi intézmények közötti bonyolult viszonyrendszerről tanúskodnak.
Ez is érdekelhet
A kutatás kiemelkedő jelentőségű a történelmi emlékezet kiegészítése szempontjából. A késő ókor és az újkor közötti időszakban az írott forrásokat szinte kizárólag a társadalmi elit tagjai hozták létre, így azok erősen torzított képet adnak a korabeli valóságról. A régészeti feltárások és a biológiai maradványok elemzése azonban láthatóvá teszi a rabszolgákat, a bevándorlókat, a vallási kisebbségeket és a társadalmi perifériára szorult csoportokat.
A kötet szerzői hangsúlyozzák, hogy a múltbeli identitások kutatása szorosan kapcsolódik napjaink kihívásaihoz is, hiszen a migráció, a vallási üldöztetés, a gyarmatosítás és a kulturális sokszínűség elnyomása olyan évszázados folyamatok, amelyek történelmi gyökereinek megértése elengedhetetlen a jelenkori társadalmi dinamikák értelmezéséhez.
