Meteoritból készülhettek a mükénéi és minószi elit pecsétgyűrűi
A bronzkori görög előkelők nemcsak arannyal és ezüsttel díszíthették ékszereiket: egy friss kutatás szerint egyes pecsétgyűrűkbe meteoritokból származó, természetes módon nikkelt is tartalmazó vas kerülhetett, amely az ókorban különösen értékes nyersanyagnak számított. A kutatók 91, mintegy 3000–4000 éves vastárgy összetételét vizsgálták meg, és 13 gyűrűben vagy gyűrűtöredékben mutattak ki nikkelt, amelynek jelenléte a meteoritikus eredet egyik fontos jelzője. Az elemzés alapján végül tíz tárgy esetében valószínűsítették, hogy elkészítésükhöz meteoritvasat használtak.
- A kutatás szerint a bronzkori görög előkelők egyes pecsétgyűrűinek elkészítéséhez meteoritokból származó vasat használhattak.
- A 91 vizsgált vastárgy közül tíz gyűrű esetében valószínűsítették a meteoritikus eredetet magas nikkeltartalmuk alapján.
- A Kr. e. 12. század után már nem ismertek hasonló meteoritvas gyűrűk a térségből, használatuk így a késő bronzkori átalakulásokkal szűnhetett meg.
Eleni Mantzourani, az Athéni Egyetem őskori régésze és Matthieu Gounelle, a párizsi Francia Természettudományi Múzeum asztrofizikusa és kémikusa összesen 33 régészeti lelőhely vastárgyait elemezte röntgenfluoreszcens vizsgálattal. A Kr. e. 2. évezredből származó leletek között fegyverek és ékszerek egyaránt szerepeltek, amelyek többek között dél-görögországi és krétai elitsírokból, lakóépületekből és egy templomból kerültek elő.
A 91 vizsgált tárgy többségében nem találtak számottevő nikkelt, ami arra utal, hogy ezekhez földi vasércből előállított fémet használhattak, noha a vaskohászat technológiája ekkor még csak korlátozottan volt ismert és alkalmazott. A vasmeteoritok ezzel szemben természetes vas–nikkel ötvözetet tartalmaznak, amelyben a nikkel aránya jelentős lehet, ezért jelenléte megfelelő régészeti és anyagtudományi összefüggésben a meteoritikus eredet egyik fontos jelzője.
A vizsgálatok során 13 gyűrűben vagy gyűrűtöredékben mutattak ki nikkelt, amelyek közül több darabot a kutatók pecsétgyűrűként azonosítottak. A kémiai összetétel alapján tíz esetében tartják valószínűnek, hogy meteoritvas felhasználásával készült, míg három további lelet eredetének meghatározásához újabb vizsgálatokra lesz szükség.
A meteoritvas más ókori kultúrákban is különleges nyersanyagnak számított, legismertebb példái közé tartozik Tutanhamon fáraó meteoritvasból készült tőre. Görögországban és Krétán ugyanakkor ritkábbak lehettek a hozzáférhető meteoritok, mivel a tengerrel körülvett térségben a lehulló égitestek jelentős része nem szárazföldre érkezett, ezért a kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy a felhasznált fémet Egyiptomból importálták.
Ha a nyersanyag valóban Egyiptomból jutott el az égei-tengeri térségbe, akkor a pecsétgyűrűk a bronzkori mediterrán kereskedelmi és kapcsolati hálózatok újabb bizonyítékai lehetnek, bár a fém pontos származási helyét egyelőre nem sikerült meghatározni. A kutatók szerint a Kr. e. 12. század után már nem ismertek hasonló, meteoritvasból készült gyűrűk a térségből, így használatuk a késő bronzkori civilizációs átalakulások idején szűnhetett meg.
