Mesterséges intelligencia mutatja be egy pompeji áldozat utolsó perceit

Először alkalmaztak mesterséges intelligenciát a Pompeji Régészeti Park és a Padovai Egyetem kutatói egy ókori vulkánkitörés elől menekülő áldozat tragikus utolsó pillanatainak vizuális rekonstruálására. A Porta Stabia temetőjénél feltárt leletek nemcsak az események fizikai dimenzióját, hanem a kétezer évvel ezelőtti katasztrófa túlélési stratégiáit is megvilágítják.

A legújabb ásatások során, a városfalakon kívül (Numerius Agrestinus Equitius Pulcher monumentális sírjánál) két, a part felé menekülő férfi földi maradványait hozták felszínre a régészek. A fiatalabb férfi vélhetően egy úgynevezett piroklasztikus ár – mérgező gázokból és hamuból álló, perzselő felhő – áldozata lett.

Az idősebb férfi azonban néhány órával korábban, a vulkáni hamu és kőzet intenzív hullása közben veszítette életét. A teste mellett talált, láthatóan sérült terrakotta mozsarat valószínűleg rögtönzött fejvédőként használta a zuhanó törmelék ellen. Menekülését racionálisan tervezhette: a sötétségben való tájékozódást egy kerámia olajlámpás segítette, bal kisujján vaskarikát viselt, magával vitt vagyona pedig tíz darab bronzérméből állt.

A tragikus jelenetet a Padovai Egyetem Digitális Kulturális Örökség Laboratóriumának szakemberei mesterséges intelligencia szoftverek és képszerkesztési technikák integrálásával alkották újra. Ez az innovatív, kísérleti prototípus a szigorú régészeti és antropológiai adatokat egy tudományosan megalapozott, mégis a nagyközönség számára befogadható, vizuális formába öntötte.

Alessandro Giuli kulturális miniszter és Gabriel Zuchtriegel, a régészeti park igazgatója kiemelte, hogy a hatalmas mennyiségű pompeji adat feldolgozása és vonzó bemutatása a jövőben elképzelhetetlen a mesterséges intelligencia szakértői, ellenőrzött alkalmazása nélkül. Luciano Floridi, a Yale Egyetem Digitális Etikai Központjának igazgatója ugyanakkor arra figyelmeztetett: "Az AI hipotéziseket gyárt, nem igazságokat." Az emberi (kutatói) kontroll és a tudományos felelősségvállalás nem delegálható a gépeknek.

Plinius sorainak fizikai bizonyítékai

A fejét mozsárral védő férfi esete lenyűgöző fizikai bizonyítékot szolgáltat a katasztrófa legismertebb ókori krónikása, ifjabb Plinius beszámolójának hitelességére. A római író (aki nagybátyját, a flottaparancsnok idősebb Pliniust veszítette el a mentőakció során) Tacitusnak írt leveleiben szemtanúként jegyezte fel a Kr. u. 79-es Vezúv-kitörés fázisait. Beszámolójában részletesen kitért azokra a kétségbeesett polgárokra, akik a sűrű, kőzáporos sötétségben (amikor a "nappal éjszakává változott") párnákat és egyéb tárgyakat kötöztek a fejükre, hogy túléljék az esőként hulló, izzó vulkáni törmeléket.

A Porta Stabia melletti leletek azért is kiemelkedő jelentőségűek, mert bemutatják, hogy a katasztrófa, amely kevesebb mint huszonnégy óra alatt eltörölte Pompejit, Herculaneumot és Stabiaét, nem egyetlen, homogén esemény volt. Az idősebb áldozat korábbi, a lapillihullás idején bekövetkezett halála, szemben társa későbbi (piroklasztikus áramlás okozta) pusztulásával, pontosítja a vulkánkitörés kronológiáját.

A régészeti adatok igazolják, hogy a lakosság egy része (akik nem a házakban kerestek menedéket, ahol később a beszakadó tetők vagy a gázok végeztek velük) a partvidék felé próbált menekülni, azonban a folyamatosan változó, egyre gyilkosabb kitörési fázisok – ahogy azt az idős, mozsárral védekező pompeji polgár sorsa is mutatja – végül minden menekülési útvonalat elvágtak.