Újra megsütötték az ókori rómaiak kenyerét Pompejiben

A Vezúv Kr. u. 79-es kitörése során megsemmisült Pompejiben egyedülálló gasztronómiai és régészeti kísérlet keretében támasztották fel az ókori római sütőipart: az UNESCO világörökségi helyszínen megrendezett első mezőgazdasági vásáron a látogatók Farrell Monaco gasztro-régész által, több ezer éves technikák alapján rekonstruált kenyereket kóstolhattak meg – derül ki a The Telegraph riportjából. A kutató egy évtizedes laboratóriumi és kísérleti régészeti munka során alkotta újra a híres „panis quadratus” kenyér receptjét.

A Leicesteri Egyetem Régészeti és Ókortörténeti Tanszékének munkatársa, az ókori római kenyerek elismert szakértője, Farrell Monaco a helyszínen a brit lapnak elmondta: a rekonstrukció a megszenesedett régészeti leletek, valamint az idősebb Plinius által feljegyzett ókori őrlési, kelesztési és sütési technikák alapos tanulmányozásán alapul.

A bemutató fókuszában a korszak legelterjedtebb, Pompeji freskóin is gyakran ábrázolt pékáruja, a nyolc egyenlő cikkelyre osztott panis quadratus állt. A régészek az ókori város területén eddig 35 pékség (pistrinum) maradványait tárták fel, ahol egykor éjszakánként rabszolgák és elítéltek hajtották a hatalmas vulkáni malomköveket, és dolgoztak a téglakemencék perzselő hőségében.

Monaco a vásáron határozottan cáfolta azt az elmúlt évben szárnyra kapott, széles körben elterjedt elméletet, miszerint egy 2023-ban feltárt pompeji freskó egy ókori „pizzát” ábrázolna. „Ez nem pizza, hanem egy áldozati lepény” – pontosított a szakember, hangsúlyozva, hogy a korszakban a lapos kenyereket és a kör alakú édes süteményeket (arculata) jellemzően az oltárokon bemutatott áldozati felajánlások alátétjeként használták. A pompeji mezőgazdasági vásáron bemutatott autentikus, köménymaggal ízesített cipók hatalmas sikert arattak a napi szinten mintegy 20 ezer látogatót vonzó romváros turistái körében.

A Modestus-pékség rejtélye

Pompeji pékségei kivételes időkapszulaként konzerválták az ókori római gasztronómia mindennapjait. A legjelentősebb leletet 1862-ben tárták fel az úgynevezett Modestus-pékségben, ahol a régészek 81 darab, a kemencében tökéletesen elszenesedett, formáját és szerkezetét hiánytalanul megőrző kenyeret találtak. A cipókon máig kivehetők az ókori pékek ujjlenyomatai, valamint a nyolc részre osztó nádszálak bepödrésének nyomai.

A lelet kapcsán a mai napig élénk tudományos vita zajlik a katasztrófa pontos pillanatáról. A vulkánkitöréskor (amelynek hagyományos, augusztus 24-i dátumát a legújabb kutatások őszre, októberre módosították) a városlakókat feltehetően a napi teendőik közben érte a végzetes hamu- és tajtékkőeső.

Farrell Monaco szerint máig megválaszolatlan kérdés, hogy a pékek sülés közben, fejvesztve menekültek-e el a kemencék mellől, vagy éppen ellenkezőleg: a kitörés kezdeti szakaszában a kenyereket – megóvva őket a fosztogatóktól és a mérgező gázoktól – szándékosan zárták be a vastag falú kemencékbe, abban a reményben, hogy a vészhelyzet elmúltával visszatérhetnek értük. Az évezredeken át a vulkáni hamu alatt rejtőző elszenesedett kenyerek ma nemcsak a régészeti kutatás, hanem a modern gasztrotörténet számára is az egyik legfontosabb forrást jelentik.