Messziről származó tengerészek is szolgáltak VIII. Henrik kedvenc hajóján

Az 1545. július 19-én a dél-angliai Portsmouth közelében elsüllyedt angol hadihajó, a Mary Rose legénységének maradványait az eddigi legalaposabb vizsgálatnak vetették alá. Az eredmények meglepőek: Észak-Afrikából és Spanyolországból származó tengerészek is szolgálhattak VIII. Henrik flottájának büszkeségén.

Korábbi jelek is utaltak rá

Alexzandra Hildred, az 1971-ben megtalált és 1982-ben kiemelt hajóroncs megóvásáért felelős szervezet, a Mary Rose Trust kutatásvezetője és fegyverzetért, valamint emberi maradványokért felelős kurátora elmondta: már a hajóroncsból előkerült, nem Angliában készült tárgyak puszta számából is következtetni lehetett arra, hogy a legénység egy része külföldi volt.

„Arra azonban nem számítottunk, hogy ennyire sokfélék lettek volna. Ez a tanulmány átformálja a feltételezéseinket az éppen születőben lévő angol haditengerészet összetételét illetően” – mondta Hildred.

A Mary Rose, a korabeli angol flotta büszkesége hosszú éveken át vett részt a francia, skót és breton partok mentén folyó harcokban, ahol gazdagon kitüntette magát. Egy 1536-os nagyobb újjáépítést követően utolsó bevetése végül 1545. július 19-én volt, amikor a Wight-sziget és az angol szárazföld közti szorosban, a Solentben – pontosan nem ismert okból – a francia gályák elleni harc közben elsüllyedt, 415 fős legénységének nagy részével együtt.

A hajó roncsát a szoros fenekén 1971-ben fedezték fel, és 1982-ben emelték ki, egykori legénységéből 179 fő maradványaival együtt. A fedélzeten a csontok mellett több ezer tárgyat is találtak, a szerszámoktól a fegyvereken át a legénység által kedvelt játékokig.

A csontok kiváló állapota, valamint az a tény, hogy pontosan tudni lehet haláluk idejét és körülményeit, kivételes lehetőséget nyújtott a kutatóknak arra, hogy a legkorszerűbb vizsgálati eszközök segítségével elmerüljenek a legénység életében.

Az új tanulmány elkészítéséhez a Cardiffi Egyetem, a Mary Rose Trust, valamint a Brit Geológiai Szolgálat kutatói egy többizotópos elemzés nevű eljárást alkalmaztak a legénység nyolc tagjának fogain, hogy kiderítsék, hol tölthették korai éveiket.

Az angol szakácstól a királyné messziről jött íjászáig

A matrózok közül négynek „az íjász”, „a szakács”, „a tiszt” és „az élelmezési tiszt” neveket adták, elsősorban az alapján, a hajón belül hol találták meg csontjaikat, illetve milyen tárgyak voltak a közelükben. Ők négyen, illetve egy ötödik, akit csak „az ifjú matróz” névvel illettek, szinte biztosan Nagy-Britanniából származtak.

„Az íjász” Délnyugat-Anglia valamely kikötővárosából, például a devoni Plymouth-ból vagy a cornwalli Foweyból származhatott, „a szakács” valamivel északabbra, a West Country néven ismert régió partvidékén nevelkedhetett. „A tiszt” Közép-Anglia déli részéből, vagy Wiltshire megyéből származhatott, míg „az élelmezési tiszt” valószínűleg a Temze torkolatvidékének szülöttje volt.

„Az ifjú matróz” esete különös: bár fogainak vizsgálata alapján egyértelmű, hogy szintén a West Country-ban nevelkedett, az ő maradványainak két évvel ezelőtti genetikai vizsgálata afrikai származásra utalt. A Mary Rose sosem hagyta el az Anglia körüli vizeket, azonban a legénység most vizsgált tagjai közül három biztosan jóval délebbi helyeken töltötte ifjúságát.

A maradványai közelében megtalált, észak-itáliai jellegzetességeket hordozó csontberakásos ládáról csak „az úriembernek” nevezett férfi fogazata tanúsága szerint is valahonnan a Földközi-tenger partvidékéről származhatott.

A hajó ácsának kabinjában megtalált tárgyak közt volt számos korabeli spanyol pénzérme, illetve több spanyol stílusú ácseszköz is, és az e helyiséghez legközelebb megtalált ember a fogainak vizsgálata alapján valóban Délnyugat-Spanyolország szülöttje lehetett.

A legénység nyolcadik vizsgált tagját a kutatók „a királyi íjásznak” keresztelték el, mivel bőr csuklóvédőjén kivehető egy gránátalma szimbólum, amely VIII. Henrik első felesége, Aragóniai Katalin spanyol hercegnő gyakran használt jelképe volt. A férfi fogazata alapján Spanyolország legdélebbi vidékeiről, vagy az észak-afrikai Atlasz hegységből származott.

Richard Madgwick, a Cardiffi Egyetem régésze elmondta: „Összesen öt izotópos módszert alkalmaztunk arra, hogy a geológiáról, a tengerparthoz való közelségről, a klímáról és az étrendről nyerjünk ki információt. Már eleve sokat tudtunk ezekről az egyénekről szakmájuk és egyéb körülményeik tekintetében, így ez a tanulmány páratlan részletességgel rekonstruálja életútjukat.”