Egyszerű földműves fiának született, I. Erzsébet kedvenc admirálisává vált Francis Drake

A 16. század második fele a felfedezések kiteljesedésének a kora, amikor Spanyolország a hatalma csúcsán volt, és úgy tűnt, hogy nincs erő, amely megállíthatná a gyarmatain bányászott arany révén döbbenetesen gazdaggá váló birodalmat. Ám a protestáns-katolikus ellentét által szabdalt Angol Királyság éppen ebben az időben veszi át az uralmat a tengereken, amit részben azoknak a kereskedelmi vállalkozásoknak köszönhetett, amelyek egy akkoriban igen jövedelmező üzletágba, a kalózkodásba fektettek be. Közülük a legnagyobb sikert kétségtelenül Francis Drake aratta.

Protestánsok, katolikusok, Drake-ek

A protestantizmus és a katolicizmus küzdelme meghatározta Anglia 16. századi történetét. VIII. Henrik 1534-ben magát nyilvánította az egyház fejévé, hogy elválhasson az öregedő feleségétől, Aragóniai Katalintól, és elvehesse Boleyn Annát, akitől azt remélte, hogy fiút szül neki, és ezzel fennmaradhat a Tudor-dinasztia.

A király maga is ingadozott a katolikus és a protestáns hitelvek között, de a gyermekei hasonlóképpen jártak. A Henriket követő fia, VI. Eduárd, csak rövid ideig uralkodott, az Aragóniai Katalintól született lánya, Mária viszont elkötelezett katolikus volt, míg a későbbi I. Erzsébet királynő, aki Boleyn Anna lánya volt, a protestánsokkal szimpatizált.

Francis Drake egy protestáns családban látta meg a napvilágot, de hogy pontosan mikor, azt nem tudjuk, mivel hivatalos feljegyzés a születéséről nem maradt fent, és a későbbiekben az életkorával kapcsolatban ellentmondó információk terjedtek el.

Apja földművelőként dolgozott, majd később diakónus és lelkész lett Kentben, ahová azért menekültek, mert korábbi, devonshire-i lakhelyükön 1549-ben egy katolikus felkelés tört ki VI. Eduárd uralma ellen.

A 13 éves Francist az apja beajánlotta egy közeli ismerősének, aki a francia partok mentén kereskedett. Drake hajósinasként kezdte, de a kapitány később annyira elégedett volt vele, hogy, gyermektelen lévén, a halála után Drake-re hagyta a hajóját. Drake 23 évesen eladta a hajót, és betársult másodunokatestvére, John Hawkins vállalkozásába.

A társas vállalkozó

John Hawkins számára a tenger nem volt ismeretlen, édesapja, William VIII. Henrik egyik kapitánya volt. A fennmaradt írásai és levelei alapján úgy tűnik, hogy művelt ember volt, aki értett a matematikához is, noha nem tudjuk, hogy hol végezte az iskoláit. Az azonban bizonyosnak tűnik, hogy húsz éves korában Plymouthban belekeveredett egy kocsmai verekedésbe, ahol megölt egy embert. Végül királyi kegyelmet nyert, miután bebizonyosodott, hogy ellenfele volt a támadó.

Hawkins volt az elsők egyike, aki kihasználta az atlanti kereskedelmi háromszög nyújtotta lehetőségeket. Ez lényegében úgy működött, hogy üzleti partnereitől pénzt szerzett, azokon hajókat szerelt fel, és a nyugat-afrikai térségbe exportált textíliákat, rumot és más javakat. Ott rabszolgákat vásárolt, akikkel telezsúfolta a hajóit, majd elvitorlázott velük a karibi térségbe, ahol nemesfémet, vagy más, újvilági nyersanyagokat és luxuscikkeket vett az így szerzett pénzen, a friss rakományt pedig Angliában értékesítette.

Első utazására, amelyre 1562–63 között került sor, három hajót szerelt fel, majd kifosztott egy portugál rabszolgahajót, ezt követően pedig elhajózott a Karibi-szigetekhez. Ott, annak ellenére, hogy a spanyol hatóságok lefoglalták két hajóját, sikeresen túladott a rabszolgákon, így a londoni befektetők számára végül hasznot hozó vállalkozásnak bizonyult a kaland.

Második útjához Hawkins már Erzsébet királynőtől lízingelte a 700 tonnás Jesus of Lübecket, amelyet zászlóshajójává tett. Ekkor már Drake is vele tartott. Afrika nyugati partjainál rabszolgákat gyűjtött, majd elhajózott az Újvilágba. Ott a spanyolok azzal próbálkoztak, hogy 7,5%-os vámot vetettek ki Hawkins árujára, de később, miután Hawkins megfenyegette őket, hogy felgyújtja a városaikat, meggondolták magukat. Végül 1566-ban tért vissza Angliába, az expedíciója pedig 60%-os hasznot hozott a befektetőknek.

Hawkins harmadik útján Drake már saját hajót kapott, a Judithot, amelyen kamatoztathatta addig megszerzett tapasztalatait. Ennek ellenére ez az út nem végződött jól. Kezdetben ismét zsákmányoltak egy portugál rabszolgahajót, de a mexikói San Juan de Ulúa kikötője közelében egy erős spanyol egység rajtuk ütött.

A Jesus of Lübeck és a flotta odaveszett, egyedül Drake és a Judith, valamint Hawkins egy másik hajója, a Minion tudott elmenekülni. Az út teljes csőd volt, Drake-t azzal is megvádolták, hogy lopott a Judithon lévő zsákmányból, és Hawkins is azt hitte egy ideig, hogy Drake szándékosan hagyta őt magára a spanyolok elleni csatában.

Az üzletember és a kalóz

Hawkins kalandjának kudarca után Drake úgy döntött, hogy önálló útra lép. Első útjain kerülte a bajt, és azt a kereskedelmi háromszöget járta be, amelyet Hawkins is, később azonban már spanyol hajókat támadt meg.

Az így nyert haszonból megvette a Swan nevű hajót, és ezzel, valamint a Paschával 1572 júliusában megtámadta a Panamai-földszoroson fekvő Nombre de Díos városát. Majdnem sikerrel járt, ám a rajtaütésben megsebesült, és az emberei végül a kincset hátrahagyva kimentették őt.

1573-ban társult Giullaume La Testu-val, egy francia kalózzal. Partra szálltak, és megtámadták a Nombre de Díosba tartó öszvérkaravánt, amely 30 tonna aranyat és ezüstöt szállított. A nagy kincset azonban nem tudták mind elvinni, ezért elásták a közelben. La Testu azonban súlyosan megsérült, és a problémáikat tetézte, hogy a hajóikkal megbeszélt találkozóhelyen egy spanyol flotta várt rájuk.

Drake egy tutajon el tudott menekülni, a francia kalózt azonban a spanyolok elfogták és lefejezték, az elásott kincs hollétét pedig La Testu egyik emberéből kínzással kiszedték. A rajtaütés azonban így is rendkívül jövedelmezőnek bizonyult, és Drake egyike lett a spanyolok által leginkább keresett protestáns kalózoknak.

1575-ben Erzsébet királynő megbízásából az ír lázadók ellen harcolt, és ekkor ismerkedett meg Thomas Doughty-val is. Drake a saját költségén szerelt fel három hajót, és admirálisként vett részt a hadműveletekben. Ezek azonban nem hoztak számára nyereséget, és már ekkor is alighanem a csendes-óceáni spanyol birtokok elleni támadáson törhette a fejét.

Három év alatt a Föld körül

Vélhetően Erzsébet királynő hallgatólagos jóváhagyásával indult el a következő útjára, amelybe ő maga 1000 fontot fektetett be, de üzleti partnerként számos angol előkelő is csatlakozott. 1577 novemberében indult, de csak Cornwallig jutott, mert egy vihar szétszórta a hajóit, így decemberben ismételten kifutott Plymouthból. 164 ember kísérte el öt hajón, közülük is a leghíresebb az akkor még Pelican névre hallgató Golden Hind volt.

A Zöld-foki szigetek közelében elfogott egy portugál hajót, amelynek a kapitánya jól ismerte a dél-amerikai vizeket. Az expedíció legnagyobb kérdőjele a társparancsnokként is emlegetett Thomas Doughty ezután végrehajtott kivégzése volt. Drake törvénytelen tárgyaláson, árulással vádolta meg, és lefejeztette, mivel fogolyként nem akarta magával vinni, elengedni pedig nem szerette volna, nehogy értesítse a spanyolokat.

Az eset motivációi máig tisztázatlanok, egyesek szerint a zsákmányolt portugál hajó kapitányává kinevezett Doughty lopással vádolta meg Drake testvérét, míg mások úgy vélik, hogy a férfi Drake feleségének a szeretője volt.

A folytatás eleinte nem tartogatott sikereket, mert a Magellán-szoros közelében egy vihar szétszórta a flottáját, és csak a Golden Hind jutott át. Ezt követően azonban Drake megtámadta a Dél-Amerika keleti partjait birtokló spanyolokat, akiket teljesen készületlenül ért az angol hajó megjelenése a Csendes-óceánon.

Drake kirabolta a chilei Valparaiso kikötőjét, majd a perui Lima kikötőjének számító Callao következett. Nagy fogásnak számított a Nuestra Señora de la Concepción nevű hajónak és 26 tonna ezüstjének becserkészése is, amellyel Drake később előszeretettel büszkélkedett.

Ezt követően északra hajózott, ahol 1579 nyarán Nova Albion néven az angol korona részévé nyilvánította Észak-Amerika spanyolok által el nem foglalt nyugati partjait. Végül a mai Indonézia szigetvilágát érintve, Afrika megkerülésével jutott haza.

A vállalkozás igen jövedelmezőnek bizonyult, a Golden Hindről hat napig rakodták ki a kincseket, és a befektetők minden egyes fontjuk után 47 font hasznot zsebelhettek be. A végösszeg 160 ezer font volt, amely elegendő lett volna arra, hogy kifizesse az Angol Királyság teljes külső adósságát. A királynő, a várható spanyol ellenkezés miatt, titkosította az utazás dokumentumait, Drake-t viszont lovaggá ütötte.

El Draque, a lovagkalóz

Drake innentől bekapcsolódhatott a politikai életbe is, 1581-től Plymouth polgármestere lett, majd ugyanettől az évtől kezdve a parlament tagja. Önkényesen viselni kezdte egy másik Drake család címerét, mondván, hogy távoli rokonságban állnak, de a családfő tiltakozott a királyi udvarnál, így Erzsébet saját címert adományozott Francis Drake-nek.

1585-ben kitört a háború Anglia és Spanyolország között, Drake pedig ismét azt csinálhatta, amihez a legjobban értett, és ezúttal már nem kellett titkolnia a korona támogatását. A 7 nagyobb és 22 kisebb hajóból álló flotta a Zöld-foki szigeteken lévő Santiagót rabolta ki és gyújtotta fel, majd az Atlanti-óceán túlpartján Santo Domingo és Cartagena következett. Előbbiből 25, utóbbiból 110 ezer dukát zsákmányt sajtolt ki, 1586 májusában pedig hazatért Angliába.

Miután hírül vették, hogy II. Fülöp spanyol király Győzhetetlen Armadája Anglia ellen készülődik, Drake megelőző csapást mért rájuk, amelyet csak a király szakállának megperzseléseként emlegetnek. Cádiz kikötőjében megsemmisített több spanyol hajót, majd végigrabolta a portugál partokat, egy évvel késleltetve ezzel az Armada indulását.

Mikor II. Fülöp flottája végül 1588-ban elérte Anglia partjait, Drake már helyettes admirálisként szolgálta a királynőt. A Rosariót, amely az Armada pénzszállító hajója volt, elfogta. A spanyol flotta végül vereséget szenvedett az angol partok közelében, maradéka kerülőúton volt kénytelen hazajutni, Drake-t pedig ezt követően El Draque-ként, a sárkányként emlegették a spanyolok.

Halál a tengeren

Drake következő évei már nem a sikerekről szóltak. A királynőtől azt a feladatot kapta 1589-ben, hogy támogassa a spanyolok ellen lázadó portugálokat, és foglalja el az Azori-szigeteket, ha lehetséges. La Coruña kikötőjében azonban túl sok embert veszített.

1595-ben egy katasztrofális hadjáratot vezetett John Hawkins-szal közösen Dél-Amerika spanyolok uralta vizeire. Útban Puerto Rico felé megpróbálták kifosztani Las Palmast a Kanári-szigeteken, de nem jártak sikerrel.

Sikertelen volt San Juan ostroma is, a flottájuknak csaknem a harmadát elveszítették. A hajókon betegség ütötte fel a fejét. Előbb Hawkins hunyt el, majd nem sokkal később Francis Drake is meghalt, vérhasban. A holttestét ólomkoporsóban a tengerben temették el, a halála előtti kérésének megfelelően teljes harci felszerelésben.