Szabad emberként élhettek a Tudor-kori Angliában a feketék

Szabad levegő

Juan Gelofe, egy 40 éves, volof etnikumú rabszolga, akit Nyugat-Afrikából hurcoltak az Újvilágba, 1572-ben egy mexikói ezüstbányában beszédbe elegyedett egy William Collins nevű angol tengerésszel. A fekete férfi megjegyezte: „Anglia bizonyára jó ország, ha ott nincsenek rabszolgák.” Collins megerősítette vélekedését: „Igaz, ott mind szabad emberek.”

Az Újvilág spanyol helytartói szintén így tudták: 1586-ban Pedro de Arana azt írta egy levélben Havannából a Sevillában felállított, a gyarmati áruk felett monopóliummal rendelkező kereskedőháznak, a Casa de Contrataciónnak: Francis Drake országában a „néger munkások” szabadok.

Amikor a különös kérdés egy angol bíróság elé került 1569-ben, a végső ítélet kimondta: „Anglia levegője túl szabad ahhoz, hogy rabszolgák lélegezzék.” Ez egybevágott azzal a ténnyel, hogy az angol törvények egyike sem érintette semmilyen formában a rabszolgaságot.

A szigetország parlamentje sohasem hozott a portugál Ordenações Manuelinashoz (1481-1514), a Holland Kelet-Indiai Társaság 1622-es rendelkezéseihez, a francia Code Noirhoz vagy a későbbi észak-amerikai gyarmatok rabszolgaságot keretek közé foglaló törvényeihez hasonlót. Ehelyett a korabeli felfogás szerint az angol földre lépéssel a rabszolgák szabaddá váltak.

1577-ben a lelkész William Harrison így fogalmazott Anglia leírása című művében: „Ami a rabszolgákat és adósrabszolgákat illeti, ilyenjeink nincsenek, országunk helyzete Isten különös kegyelme és vezéreink jósága folytán oly kivételes, hogy amint földünkre lépnek, oly szabaddá válnak állapotukban, akár a gazdáik, ami által a szolgaságra kötöttség minden jegye lekerül róluk.”

Habár e leírás azért készült, hogy a lehető legkedvezőbb színben tüntesse fel Angliát, tartalmaz jócskán igazságot, amit alátámasztanak az Angliába érkező afrikaiak tapasztalatai a korból. Az első Tudor király, VII. Henrik például uralmának első éveiben szabaddá tette Pero Alvarezt, egy Portugáliából érkezett afrikai férfit. E felszabadítást, és annak érvényességét 1490-ben II. János portugál király is írásban ismerte el.

Több mint egy évszázaddal később, 1614-ben egy Diogo nevű afrikai, akit egy angol kalóz hozott a szigetországba, a szárazföldre lépésével „azonnal szabaddá vált, mert abban a királyságban senki sem rabszolga.”

A témában írott törvények hiánya azonban nem tenné még teljesen lehetetlenné, hogy a gyakorlatban rabszolgaként bánjanak egyes személyekkel. Ha rabszolgaként neveztek meg valakit, pénzért adták-vették, szigorú testi fenyítésben részesítették, és nem részesült fizetségben vagy egyéb kompenzációban munkájáért, jogos lenne arra a következtetésre jutni, hogy az illető rabszolga volt. Ilyen bánásmódra azonban nincs bizonyíték a korabeli Angliából – az egyetlen ismert esetben, amely afrikai személlyel és korbácsolással kapcsolatos, az illető volt az, aki tartotta a korbácsot.

1. Szabad levegő
2. Fizetség és jogok

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

erotika

• „Csók elején nem érdemes kapkodni!” – szex a Kádár-rendszerben
• Így próbálták pótolni a megfogyatkozott férfierőt a középkorban
• Amerika alapító atyáinak túlfűtött magánélete
• Egészséges erotika – szex a szocializmus évtizedeiben
• Pillantás a szoknya alá: a frivolan hintáztató Jean-Honoré Fragonard
• Erotikus mitológiai ábrázolások harangozzák be a tavaszt a Szépművészeti Múzeum új kamaratárlatán
• Csempészett pornó és topless strandok: egészséges erotika a szocializmusban
• Az egész világot lenyűgözte erotikus táncaival a „Bronz Vénusz”, Josephine Baker
• Zichy Mihály erotikus rajzai „belső használatra” készültek a cári udvar számára