Megtalálhatták Hórusz útját, az ókori Egyiptom legfontosabb katonai útvonalát
Az egyiptomi Tell Abu Szaifi lelőhely ásatásain megtalálhatták az ókori Meszn elveszett városát és a Hórusz útja eredeti nyomvonalát. A II. Ramszesz korából származó leletek és az újraértelmezett erődítményrendszer alapvetően változtatják meg az Egyiptom keleti határvédelméről és a levantei térséggel fenntartott kapcsolatairól alkotott eddigi tudományos képet.
- Az egyiptomi Tell Abu Szaifi lelőhelyen végzett ásatások új bizonyítékokat szolgáltattak az ókori Hórusz útja katonai útvonal pontos nyomvonaláról.
- A régészek feltárták II. Ramszesz fáraó egy kőgerendáját, amelynek felirata a történelmi forrásokban szereplő Meszn városával azonosítja a települést.
- A feltárt erődítményrendszer és a szentély maradványai a ptolemaioszi és a római korban is folyamatos katonai, illetve vallási használatban voltak.
A Kelet-Kantara városában, az iszmailíjai kormányzóság területén fekvő Tell Abu Szaifiban az Egyiptomi Turisztikai és Régészeti Minisztérium irányításával zajlottak a feltárások. Hisám el-Lejti, a Legfelsőbb Régészeti Tanács főtitkára szerint az idei szezon fő eredménye a korábban templomnak hitt masszív vályogtéglás szerkezet újraértelmezése.
A rétegtani elemzések bizonyították, hogy a kapukkal ellátott építmény valójában az a védőfal volt, amely magát a szentélyt övezte. A szakemberek két egymásra épült kőutat is azonosítottak, amelyek közül a régebbi a Ptolemaiosz-korból, a szűkebb felső nyomvonal pedig a római időszakból származik.
Az ásatások legkiemelkedőbb leletét Hisám Husszein misszióvezető mutatta be a nyilvánosságnak. A régészek egy nagy méretű, két darabra tört homokkő áthidaló gerenda felső részét emelték ki, amelynek három oldalán hieroglifák láthatók. A szövegek II. Ramszesz fáraó címeit, valamint egy Hórusz istenséghez, Meszn urához köthető szobor restaurálását örökítik meg. Ez a felirat kulcsfontosságú bizonyíték, mivel közvetlen kapcsolatot teremt a lelőhely és az Újbirodalom írásos emlékeiben szereplő, eddig ismeretlen helyzetű Meszn városa között.
Ez is érdekelhet
A terület katonai jelentőségét további tárgyi leletek, köztük egy 26. dinasztia korabeli, hadseregi írnokot ábrázoló palaszobor töredéke, egy bazalt királyi torzó és mészkő sólyomábrázolások is alátámasztják. A szentély legbelső része nagyrészt elpusztult, mivel a római uralom végén a területet kőbányaként hasznosították. A pusztítás bizonyítékaként a régészek két hatalmas körkörös mészégető kemencét tártak fel a szentély sarkainál, amelyek egyértelműen a szakrális funkció végét jelezték.
A feltárás jelentősége túlmutat egyetlen ókori város azonosításán. A Hórusz útja az ókori Egyiptom legfontosabb katonai és kereskedelmi artériája volt, amely a Nílus-deltát kötötte össze a mai Palesztina és Szíria területével. Az erődrendszerekből álló útvonal garantálta a keleti határok védelmét a fáraók korától egészen a római uralomig. A szakértők szerint így a Tell Abu Szaifiban dokumentált folyamatos építkezések, majd a római katonai tábor, a castrum kialakítása hűen tükrözik a térség évezredes geostratégiai fontosságát és a határvédelmi politika folytonosságát.
