Megfejtetlen papirusztöredékeket rejt egy nyolcadik századi barcelonai kódex
A kora középkori könyvgyártás újrahasznosítási gyakorlata révén maradt fenn az a tíz papirusztöredék, amelyeket egy nyolcadik századi barcelonai kódex borítója rejtett, és amelyek egy része máig megfejtetlen.
- A barcelonai székesegyház káptalani levéltárában őrzött nyolcadik századi kódex kötéséből tíz ősi papirusztöredék került elő.
- A dokumentumok közül hatnak a nyelvét és az eredetét a mai napig nem sikerült egyértelműen azonosítaniuk a szakembereknek.
- A kutatók feltételezik, hogy a nagyméretű, ecsettel írt töredékek a bizánci Egyiptomban használt papiruszgyártási védjegyek lehetnek.
A barcelonai székesegyház káptalani levéltárában 120-as jelzettel őrzött, Nagy Szent Gergely homíliáit tartalmazó, unciális írással készült nyolcadik századi kódex kötését 1919-ben vizsgálták meg alaposabban a szakemberek. A kutatás során a bőrborítás alatt, több rétegben hajtogatva tíz papirusz- és több pergamentöredéket fedeztek fel.
A kora középkori kolostori és székesegyházi másolóműhelyekben általános gyakorlat volt a drága alapanyagokkal való takarékoskodás, ezért az új kötetek kötésének megerősítéséhez gyakran használtak fel régebbi, már feleslegessé vált iratokat. Ez a gyakorlatias megközelítés olyan dokumentumokat őrzött meg az utókornak, amelyek máskülönben megsemmisültek volna.
A leletegyüttest 1927-ben, XI. Piusz pápa idején a Vatikáni Apostoli Könyvtárba szállították restaurálásra. A munkálatokat a modern papiruszrestaurálás megalapítójaként számon tartott berlini szakember, Hugo Ibscher végezte el, aki a sérülékeny töredékeket kisimította és üveglapok közé rögzítette. Bár egy pergamenlap a vatikáni gyűjteményben maradt, a tíz papirusztöredéket később visszajuttatták a katalán fővárosba, ahol jelenleg is ebben a formában, Ibscher eredeti, latin nyelvű címkéivel ellátva tanulmányozhatók.
A tíz töredék közül kettőt sikerült pontosan azonosítani, az egyik egy hetedik századi, finom kurzív minuszkulával írt meroving királyi okmány, a másik pedig egy ötödik vagy hatodik századi, új római kurzív írással készült szöveg.
A fennmaradó hat dokumentum azonban továbbra is komoly kihívás elé állítja a filológusokat. Ezeket a töredékeket vastag, ecsettel húzott vonalakkal írták, és a rajtuk szereplő nyelvet eddig nem sikerült azonosítani. Anscari M. Mundó, valamint a legújabb kutatásokat jegyző Montserrat Tudela és Teresa Noël feltételezése szerint a leletek úgynevezett protokollumok (Stempelschrift) lehetnek. Ezek olyan gyártási jelzések voltak, amelyeket a bizánci Egyiptomban a papirusztekercsek elejére helyeztek a készítés helyének és idejének azonosítására, bár a barcelonai töredékek kivételesen nagy, akár 34-szer 19 centiméteres mérete bizonytalanságra ad okot a szakértők körében.
Ez is érdekelhet
A paleográfiai vizsgálatok alapján maga a kódex valószínűleg a meroving kori Franciaországban, a vizigót határ és a Rhône folyó alsó folyása közelében működő szkriptóriumban készülhetett, mivel a szövegben a Brit-szigetek kolostoraira jellemző inszuláris írás hatásai is megfigyelhetők.
Az a tény, hogy egy meroving királyi dokumentum miként került egy liturgikus könyv borítójába, majd hogyan jutott el Barcelonába, a korabeli iratforgalom összetettségét mutatja. A leletanyag jelentőségét növeli, hogy Katalónia ad otthont a spanyolországi papiruszgyűjtemények jelentős részének a montserrati apátság és a Palau-Ribes gyűjtemény révén, amelyek a görög és latin mellett kopt, arab, valamint óegyiptomi szövegeket is őriznek, jól mutatva a térség dokumentumainak széles nyelvi spektrumát.
