Madinat al-Zāhira eltűnt városa újra a térképen

Több mint egy évezreden át Madinat al-Zāhira pontos helye az iszlám kori Hispánia egyik legnagyobb régészeti rejtélye volt. Egy új, LiDAR-alapú kutatás most először kínál mérhető, terepi adatokkal alátámasztott megoldást a palota-város azonosítására Córdoba keleti peremén.

A Madinat al-Zāhira rejtélye

Több mint ezer éven át Madinat al-Zāhira, Almanzor által a 10. század végén alapított palota-város pontos helye az andalúziai iszlám régészet egyik legvitatottabb kérdése maradt. A város az Omajjád Kalifátus utolsó évtizedeiben al-Andalúz politikai és közigazgatási központjaként működött, mégis szinte nyomtalanul eltűnt alapítója bukása után.

Madinat al-Zāhira szerepe az Omajjád korban

Madinat al-Zāhira nem egyszerű város volt. Almanzor hatalma csúcsán építtette, tudatos politikai gesztusként. A középkori források monumentális városként írják le, amelyet úgy terveztek meg, hogy vetekedjen Madinat al-Zahra fényével, amelyet III. Abd ar-Rahmán alapított.

Míg Madinat al-Zahra romjai látványosan fennmaradtak, Madinat al-Zāhira Almanzor bukása után szinte teljesen eltűnt. Valószínűleg szisztematikusan lebontották, építőanyagát újrahasznosították. Ez a folyamat topográfiai rejtéllyé tette a várost, és több mint húsz eltérő lokalizációs hipotézist eredményezett, szilárd fizikai bizonyítékok nélkül.

Az áttörést a spanyol Nemzeti Földrajzi Intézet nyílt hozzáférésű LiDAR-adatainak elemzése hozta meg. A LiDAR lehetővé teszi a növényzettel fedett területek alatti felszín mikrotopográfiájának vizsgálatát, és olyan anomáliák azonosítását, amelyek szabad szemmel nem láthatók.

Madinat al-Zāhira helye Córdoba közelében

A kutatást Antonio Monterroso Checa, a Córdobai Egyetem kutatója vezette. A nagyfelbontású digitális magassági modellek elemzése alapján Madinat al-Zāhira legvalószínűbb helyét Córdoba keleti peremén, Alcolea közelében, a Pendolillas-dombok térségében azonosította, mintegy 12 kilométerre a córdobai nagymecsettől.

A LiDAR-adatok több mint 1200 méteren át húzódó lineáris és geometrikus anomáliákat mutatnak. Ezek egy tervezett városi alaprajzra utalnak, amelyet téglalap és négyzet alakú épületalapok, teraszos térszervezés és részben ortogonális utcarendszer jellemez. Egyes épületek délkeleti tájolása megfelel az iszlám kori várostervezési gyakorlatnak.

A becsült terület nagysága eléri a 120 hektárt, ami megegyezik Madinat al-Zahra méretével. Ez megerősíti azt az elképzelést, hogy Madinat al-Zāhira tudatosan monumentális hatalmi központként épült, nem pedig átmeneti rezidenciaként.

Madinat al-Zāhira és a királyi kontinuitás

A terület történeti folytonossága különösen figyelemre méltó. A 15. századtól kezdve dehesaként dokumentálták, közvetlen királyi fennhatóság alatt. II. Fülöp uralkodása idején itt működött a királyi ménes. Ez a hosszú távú hatalmi kapcsolat arra utal, hogy a térség politikai és szimbolikus jelentősége a középkor után is fennmaradt.

A kutatás nem kizárólag technológiai újításra épít. A LiDAR-elemzés, a városi morfológia és a középkori írott források kritikus összevetése együtt vezetett az azonosításhoz. Ez az adatvezérelt megközelítés élesen elkülöníti az elméletet a korábbi, spekulatív felvetésektől.

Ha az eredményeket régészeti feltárások is megerősítik, alapvetően alakíthatják át ismereteinket a késő Omajjád kori városrendezésről, hatalomgyakorlásról és tájhasználatról. Emellett új perspektívát nyithatnak az örökségvédelem, a kulturális turizmus és a középkori iszlám városhálózatok kutatása számára. Madinat al-Zāhira ezzel végleg kiléphet a legenda világából, és adatvezérelt történeti valóságként térhet vissza az andalúziai tájba.