Madárhangok is befolyásolhatták a hieroglifák kialakulását
Ludwig Morenz egyiptológus új könyvében arra a következtetésre jutott, hogy az egyiptomi hieroglif írásrendszer lassú és egyenetlen folyamat során jött létre, amelyet a beszélt nyelv hangjai és egyéb hanghatásai – például a hangutánzó szavak – is befolyásolhattak.
Új könyvében Morenz erőteljesen megkérdőjelezi azt a felvetést, hogy a hieroglif írásrendszer gyorsan jött létre: ehelyett egy lassú, évszázadokig tartó folyamatról ír, amely bizonyos értelemben az emberek vizuális értelmezőképességéből, illetve a beszélt nyelv hangjaiból és hanghatásaiból fejlődött ki.
A kutatás legérdekesebb részében a szakértő részletesen megvizsgálta, hogy miként kezdtek a képek fokozatosan hangokat (nem pedig szavakat) jelölni. Példaként az egyiptomi hieroglifák rendszerét hozta fel, ahol az írás során alkalmazott képek idővel a beszélt nyelv különböző elemeire kezdtek el vonatkozni. Morenz itt meglepő következtetésre jutott: megállapította, hogy egyes jelek valószínűleg állathangok révén válhattak hangjelölő elemmé. Kiváló példa erre a fürj jel, ami a w-hangot jelölte az egyiptomiaknál. Hogy miért, annak – Morenz szerint – egy nagyon egyszerű oka van: a korabeli emberek „wi-wi-wi”-ként értelmezték a madár hangját, ezért ezt a jelet választották a w hang jelölésére. Ezek a madárszimbólumok annyira elterjedtek voltak, hogy egyes külső szemlélők az egyiptomi hieroglif írást sokszor egyszerűen „madárírásnak” nevezték.
A fentebbi példa kiválóan bizonyítja: az emberek idővel elkezdték összekapcsolni a vizuális jeleket a beszélt nyelvvel; Morenz szerint pedig ez a kapcsolat vált később minden írásrendszer alapjává.
