Legenda és valóság – hét „végzet asszonya” a világtörténelemből

Hatalom, befolyás, népszerűség - legyen szó bármelyikről, nehezen tudjuk elképzelni, hogy egy nő ne szépségével, ravaszságával vagy kegyetlenségével érje el ezeket. A legendák viszont sokszor túlzóak: az alábbiakban hét emlékezetes esetet idézünk fel.

Kleopátra varázslatos szépsége

A legenda: A szépséges uralkodó Kr. e. 51 és 30 között állt Egyiptom élén, Julius Caesar szövetségese és Marcus Antonius hadvezér kedvese volt. A nőnek, aki kora két nagyhatalmú vezérét is elcsábította, gyönyörűnek kellett lennie, gondolja Kleopátráról az utókor. Egyiptom egykori uralkodónőjének szépsége a mai napig emlékezetes: kozmetikai szalonok ezrei, fürdőkoktélok és sók viselik a nevét. A legendák szerint Kleopátra mindent meg is tett csábos külseje megőrzése érdekében: naponta vett mézes és szamártejes fürdőket.

Mítoszoszlatás: Történészek szerint a római nagy emberek elcsábítása és a kétévtizedes uralkodás inkább az uralkodónő kisugárzásának és intelligenciájának köszönhető. Kleopátra szépségéről kevés az információnk, a korabeli, idealizált képet festő ábrázolások ugyanis nem tekinthetők hitelesnek. A római-görög források többsége 100-200 évvel későbbi, és ezek is ellentmondóak: míg Plutarkhosz arról ír, Kleopátra szépsége önmagában nem különleges, addig Cassius Dio a legszebb nőként jellemzi az uralkodót. Egyes értelmezések szerint Kleopátra szépségének mítosza a férfi történetírás terméke: egy nő, aki ilyen hatással volt korára, csakis szépségének és ravaszságának köszönhette hatalmát, sugallja e verzió. Többszázéves szünet után a 14. században élénkült fel újra az érdeklődés Kleopátra iránt: Boccaccio szépséges, kegyetlen és szemérmetlen uralkodónőképe meghatározta a későbbi ábrázolásokat.

Lucrezia Borgia méregkeverése

A legenda: A világtörténelem egyik leghírhedtebb méregkeverőjének, Lucrezia Borgiának rengeteg szeretője volt. A legenda szerint a férfiak úgy hullottak körülötte, mint a legyek: Lucrezia többükkel üreges gyűrűjében tárolt mérgeivel végzett. Amikor apját 1492-ben VI. Sándor néven pápává választották, Lucreziát politikai törekvései szolgálatába állította. A „Fekete Özvegy” néven is emlegetett Lucreziát hírbe hozták azzal is, hogy vérfertőző viszonyban él apjával és bátyjával.

A mítoszoszlatás: A feslett gyilkológép legendája minden bizonnyal Victor Hugo 1833-as drámájából és Gaetano Donizetti operájából ered. Valójában nincs bizonyíték arra, hogy Lucrezia bárkinek is ártott volna. Lucrezia első esküvőjére 13 éves korában került sor, a nála több mint tíz évvel idősebb Giovanni Sforzára azonban csak családja támogatása miatt volt szüksége a pápának. Amikor ez a politikai helyzet megszűnt, a frigy is értékét veszítette. A leselejtezett Sforza életét féltve menekült Rómából, és ő kezdte terjeszteni, hogy Lucrezia a bátyjával és apjával is lefekszik. Második férjével Lucrezia két boldog évet töltött, az após és sógor intrikái azonban őt is elérték: Aragóniai Alfonzot 1500 augusztusában megfojtva találták az ágyában. Lucrezia ekkor megfogadta: nem házasodik többé. Igéretét nem tarthatta be. Újra házasságot kellett kötnie, harmadjára Ferrara hercegének fiával. Ferrarában művészeket támogatott, vallásossága elmélyült és kórházakat látogatott. Egyesek szerint azonban szentet sem érdemes csinálni a korábban méregkeverőként ismert Lucreziából: a züllött erkölcsű városban élő asszony valószínűleg nem volt ártatlan teremtés, de szörnyeteg sem - az igazság valahol félúton lehet.

Báthory Erzsébet kegyetlenkedései

A legenda: Az erdélyi fejedelmi családból származó grófnőt a történelem első női sorozatgyilkosaként, női Drakulaként emlegetik, aki „szűz lányok vérében pancsolt” és szolgálókat kínzott kedvtelésből. A törökökkel hadakozó Nádasdy Ferenc gróf feleségeként hosszú ideig élt magányosan kastélyában. Már ezekben az időkben beszéltek okkultista próbálkozásairól, valamint arról, hogy szolgálókat kínoz. A szóbeszéd szerint az öregedéstől rettegő özvegyasszony később a vérben találta meg az örök szépség titkát, és bizarr kozmetikai kezeléseihez a környékbeli szüzek szolgáltatták az alapanyagot. Ámokfutásának személyes ellensége, Thurzó György nádor vetett véget 1610-ben, és miután cselédei ellene vallottak, per nélkül tartották fogva 1614-es haláláig.

Mítoszoszlatás: Történészek ma már valószínűtlennek tartják, hogy Báthory Erzsébet több száz fiatalt legyilkolt volna. Inkább egyfajta koncepciós perről beszélhetünk, amelyet Thurzó nádor politikai ambíciói és személyes sértettsége motiválhatott. Valószínűtlen a Túróczi László jezsuita atya által a 18. században megteremtett vérben fürdés legendája is: nem csak azért, mert ez még a korabeli vádiratokban sem szerepelt, hanem az emberi vér gyors alvadása miatt is. Juraj Jakubisko filmrendező 2008-as filmje már e friss kutatások alapján készült, de még ebbe a moziba is becsúszott néhány történelmi tévkép - többek között a titkos szeretőként ábrázolt olasz festő, Caravaggio alakjában.

Marie Antoinette érzéketlensége

A legenda: Franciaország 1793-ban kivégzett királynéja már gyerekkorában szórakozni vágyó kislány volt, mindezt azonban akkoriban még feledtette kedvessége és bája. Anyja, Mária Terézia osztrák uralkodó az osztrák-francia kibékülés jegyében nyélbe ütötte, hogy lánya a francia trónörökös, a későbbi XVI. Lajos felesége legyen. 1774-ben meghalt XV. Lajos, az új király megkoronázására Rheimsben került sor. Párizsban akkoriban épp éhínség dúlt, a hagyomány szerint ekkor hagyták el a királynévá lett Marie Antoinette száját a hírhedt szavak: "Ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot".

A mítoszoszlatás. Való igaz, hogy Marie Antoinette-et a forradalom kirobbanásakor nem szerették túl sokan Franciaországban, többnyire csak „osztrák szajha” néven emlegették. Sokat költekezett: kártyázott, mulatott, szórta a pénzt a divatos ruhákra és ékszerekre. Olyat azonban, amivel megvádolták, nem mondott. Részvéttel szemlélte a nép helyzetét, és nagyon is jól tudta, hogy a kalács drágább a kenyérnél. Valószínűleg egy régebbi szállóigét tulajdonítottak neki ellenségei, akik így akarhatták még érzéketlenebbnek beállítani. Politikával amúgy nem sokat foglalkozott: nem értett hozzá és nem is érdekelte. Mégis elsodorta a forradalom: 1793 októberében, fél évvel férje után halálra ítélték és kivégezték.

Mata Hari, minden idők legnagyobb kéme

A legenda: Margaretha Geertruida Zelle már kislány korában fantasztikus történetekkel kápráztatta társait előkelő származásáról. Tizenöt évesen elcsábította igazgatóját, ezért kirúgták az iskolából. 1895-ben feleségül ment egy katonatiszthez, akivel Ázsiába költözött. Miután gyerekeit megmérgezték és házassága tönkrement, elváltak. Ezután Párizsba utazott, és táncosnőként Mata Hari néven próbált szerencsét. Erotikus műsorával sikert sikerre halmozott szerte Európában, szeretői között német herceg, trónörökös és katonatiszt egyaránt volt. Rövidesen kémként kezdett el dolgozni, idővel több szolgálatnak is jelentett. 1917-ben tartóztatták le, pere ügyésze minden idők legnagyobb spionjának nevezte, kivégzése után pedig a csábítás mintaképe lett.

A mítoszoszlatás: A valóságban Mata Hari hírszerzői pályafutása korántsem volt olyan hosszú és sikeres, mint ahogyan legendáriuma sugallja. Egyes életrajzírói szerint német kémiskolába járt, ahol 15 héten át képezték, de nehéz elképzelni, hogy a németek éppen egy Európa-szerte ismert, mindenhol feltűnést keltő asszony kiképzésére vesztegették volna idejüket. Mindenesetre Mata Hari belebonyolódott a német és francia kémszolgálatok harcába, aminek aztán áldozata is lett. Szigorú ítéletében valószínűleg szerepet játszott az, hogy a franciák a gyengülő morál erősítésére példát akartak statuálni, és erre a közismert holland nő megfelelő alanynak bizonyult.

Marilyn Monroe titokzatos halála

A legenda: A 36 éves színészdíva meztelen holttestét 1962. augusztus 5-én reggel fedezték fel otthonában. A halottkém altató-túladagolást állapított meg a halál okaként. A rajongók nagy része nem tudta elhinni, hogy a népszerű és gyönyörű sztár megölte magát. Bár az első összeesküvés-elméletek megjelenésére a haláleset után éveket kellett várni, miután a gépezet beindult, csőstül jöttek a teóriák. Előbb a kommunistákat vádolták meg a gyilkossággal, majd az FBI és a CIA következett, de olyan verzió is terjedt, mely szerint maffiózók erőszakkal adtak be halálos beöntést a filmsztárnak. A különféle történetekbe nem egyszer a Kennedy-fivéreket is beleszőtték, többféle szereposztásban és körítéssel.

A mítoszoszlatás: A halálát megelőző időszakban Monroe krónikus álmatlanságban szenvedett, gyógyszerek nélkül képtelen volt elaludni. A tragédiát követő időkben nem is az állt a viták középpontjában, hogy maga idézte-e elő a halálát, hanem az, hogy véletlenül vagy szándékosan tette-e. Aztán jöttek a különböző elméletek, amelyek könyv formájában biztos bevételhez juttatták az egyre hihetetlenebb teóriákkal előálló szerzőket. A siker titka valószínűleg az lehetett, hogy Monroe laikusok számára értelmetlennek tűnő, korai halálának feldolgozását könnyebbé tette a gondolat, hogy a csodált kedvenc politikai vagy gazdasági hatalmasok áldozata lett. E gyilkossági teóriákat azonban nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani, több csalót és hamisítót viszont sikerült leleplezni.

Johanna nőpápa legendája

A legenda: A szóbeszéd szerint a katolikus egyház a mai napig rejtegeti egy női pápa létezésének bizonyítékait. A legenda szerint Johanna férfinak öltözve szerzetesnek állt, majd 855-ben, VIII. János néven pápává választották. Két éven át töltötte be ezt a titulust, mígnem egy nyilvános körmenet alkalmával gyermeket szült titkos szeretőjétől. A nőpápát a felbőszült tömeg agyonverte.

A mítoszoszlatás: Válogatásunk utolsó asszonya időben ugyan korábban élt, mégis a lista végére tettük, aminek oka egyszerű: a többiekkel ellentétben valószínűleg nem is létezett. A róla szóló szóbeszéd a 10. században keletkezhetett, amikor sok pápa mögött római nemesi családok asszonyai álltak. E végzet asszonyai annak a szexpolitikának voltak a megtestesítői, amelyből Johanna, a nőpápa legendája, vagy inkább szatírája született. A 16-17. század protestáns írói Johanna nőpápa történetével próbálták gyengíteni a pápaság intézményét. Az első hivatalos cáfolat mégis egy kálvinista író, David Blondel nevéhez fűződik.