"Inkább a szexről beszéljenek, mint az áremelésről"

2014. július 15. 11:33 Tóth Eszter Zsófia

Mivel a Kádár-kor Magyarországa – leszámítva az ideológiai hátraarcot – semmiben nem különbözött a korábbi évtizedek/évszázadok Magyarországától, az e rendszerben élők is ugyanúgy vágytak az intim együttlétekre, mint felmenőik. A rendszer idővel felismerte, hogy a magyarok is/még mindig szeretik a szexet, és ezt bizony kezelni kell: muszáj ellenőrzött keretek közé terelni az erről folyó disputát, vagyis beszélni kell róla. A felvilágosítandók célcsoportja a vérbő szocialista ifjúság volt, ők 1965-től az Ifjúsági Magazin hasábjain értesülhettek arról, hogyan kell „őszintén beszélni” a szerelemről. A pornó és a homoszexualitás kérdése továbbra is tabutéma volt. Jancsó Miklós fedetlen keblű színésznői viszont „kapóra jöttek”. Mindenkinek jobb volt, ha ez volt a téma, és nem az áremelés.

Korábban

„A szűzhártya átszakításának legkíméletesebb módja az, ha megfelelő szerelmi előjáték után, az erotikus izgalom kellő fokán a nő a hátán fekszik, széttárja kissé felhúzott lábait, a férfi pedig fölötte, térdére és fél könyökére támaszkodva hímvesszőjét másik keze irányításával felülről a hüvely elülső fala irányában vezeti be” – olvashatjuk az intim intelmeket Aszódi Imre és Brencsán János – több kiadást is megért – A házasélet abc-je című kötetének 53. oldalán. Azt persze nem tudhatjuk, hogy az újdonsült férjek szántak-e időt ezen útmutató átlapozására a nászéjszaka előtt, az azonban biztos, hogy az állami szándék megvolt arra, hogy a helyes mederbe tereljék az emberek szexuális viselkedését.

Miben tért el a maitól a szocialista időszak viszonya a szexualitáshoz? Alapvetően két szempontból: a jelenhez képest teljesen más kommunikációs csatornák határozták meg a szexualitásról való tudást és az ismerkedés módjait. Ugyanis pornográf tartalmat csak az országba csempészett külföldi magazinokból ismerhettek meg az állampolgárok. Így nem csoda, ha az 1980-as évek végének bécsi bevásárlótúráin sokan pótolták ezt a hiányosságot azzal, hogy videomagnón lejátszható szexkazettát is vásároltak, s próbálták átcsempészni a határon. Bár a szexuális felvilágosítás az iskolai tanterv része volt – így anatómiai szempontból az emberi szaporítószervek működésével, valamint a szocialista erkölcsi elvárásokkal mindenki tisztában lehetett –,azzal már kevésbé, miként lehet valóban élvezetes szexuális életet élni. Azért a hivatalos segítség e tekintetben sem maradt el: a Magyar Ifjúság és az Ifjúsági Magazin cikkeiben az évtizedek elteltével egyre merészebben és nyitottabban beszéltek a szexről és a szexualitásról. Nemcsak dr. Veres Pál a tanácsadó rovatában, hanem neves pszichológusok – többek között Ranschburg Jenő – is meglepően nyíltan és felvilágosodott szellemben írtak a témáról.

A Tabuügyekről nyilvánosan cikkben Ranschburg Jenő arról írt – a lap hasábjain először, 1977-ben –, hogy a 14-15 éves fiúk önkielégítést végeznek, azonban sokuknak tévesen bűntudatuk van emiatt: attól félnek, hogy hátgerincsorvadást kapnak tőle, vagy alkalmatlanok lesznek a nemi életre, ugyanis ezzel ijesztgetik őket. Buda Béla hangsúlyozta, hogy a maszturbálás elítélése a valláserkölcsből következő tévtan volt, és nagy károkat okozott: „Sok ember életét keserítette meg, hogy szexuális feszültségének nem tudott ellenállni, és nagyon rossz lelkiismerettel, bűntudattal önkielégítést végzett. Az örömöt azután lelkiismeret-furdalás, önbizalom-csökkenés követte. Jött a fogadkozás: soha többet. A szándék egy ideig kitartott, de azután ismét erősebb lett a gerjedelem.”

Tóth Eszter Zsófia teljes cikkét keresse a Múlt-kor történelmi magazin nyári számában