Lassan halad az indonéz egyetemi örökség digitalizálása

A Widiatmoko Adi Putranto, Regina Dwi Shalsa Mayzana és Emi Ishita kutatók által készített tanulmány a kulturális örökségi anyagok digitalizációjának kihívásait és lehetőségeit vizsgálta az indonéziai felsőoktatási intézményekben.

A kutatás elsődleges fázisában megállapították, hogy 122 indonéz állami egyetem közül mindössze nyolc biztosított információt vagy digitális hozzáférést a weboldalán a birtokában lévő kulturális gyűjteményekről. A kutatók ezt követően mélyinterjúkat készítettek e nyolc intézmény tizenhét szakemberével – könyvtárosokkal és döntéshozókkal –, hogy feltérképezzék az eltéréseket az online adatok és a valós könyvtári állomány között.

A vizsgálati eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy az egyetemi könyvtárak fizikai gyűjteményeinek mennyisége és sokszínűsége (ritka kéziratok, könyvek, fotók) sokkal nagyobb annál, mint amire az online elérhető információkból következtetni lehet. A vizsgált nyolc intézményből hatban jelenleg is zajlik valamilyen digitalizációs projekt, míg kettő már a kezdeményezési fázisban komoly akadályokba ütközött. A kutatás szerint ezeket a programokat jellemzően három tényező indítja el: az intézményi menedzsment stratégiai döntése, a könyvtári dolgozók egyéni szakmai elhivatottsága, valamint a növekvő felhasználói (kutatói, hallgatói) igény.

A projektek teljes körű – nyílt hozzáférésű (open access) – megvalósítását azonban súlyos, rendszerszintű problémák hátráltatják. Az intézmények arról számoltak be, hogy a digitalizációs folyamatokat leginkább a szakképzett személyzet hiánya, az elavult technológiai infrastruktúra, az alulfinanszírozottság, valamint a szerzői jogi kérdésekkel kapcsolatos ismeretek hiányossága akadályozza.

A tanulmány szerzői hangsúlyozzák: e ritka, egyedi identitást hordozó gyűjtemények megmentése és a globális tudásáramlásba történő bevonása érdekében elengedhetetlen a digitális projektmenedzsment formálisabbá tétele, az egyetemek közötti szorosabb együttműködés, valamint a nyílt hozzáférésű irányelvek szélesebb körű hazai bevezetése.

Indonézia, mint a világ egyik legnagyobb kulturális és nyelvi sokszínűségével rendelkező, UNESCO által is elismert országa, hatalmas, sokszor felderítetlen és alulreprezentált gyűjteményekkel rendelkezik. Míg az ország nemzeti szintű archívumai (az OpenGLAM hálózat felmérései alapján is) tettek már lépéseket a nyílt hozzáférés irányába, addig az egyetemi szféra jelentősen lemaradt.

Ennek oka a gyarmati (holland) múltból és a posztkoloniális államépítésből eredő intézményi széttagoltságban, valamint a modern digitális örökségvédelemre fordítható szűkös forrásokban keresendő. A gyűjtemények digitalizálása nemcsak a fizikai megóvást jelentené az olyan vészhelyzetekkel (klímaváltozás okozta katasztrófák, pandémia) szemben, mint amelyeket a közelmúltban tapasztaltak, hanem a globális tudományos vérkeringésbe való bekapcsolódás elengedhetetlen feltétele is.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
• A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
• Valóban nem ittak vizet a középkorban?
• Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
• Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?