Krőzus helyett apja építtethette a szardeiszi teraszokat

A legendás gazdagságú Kroiszosz (Krőzus) király uralkodását megelőzően, már apja, Alüattész idején (Kr. e. 7–6. század fordulója) is elképesztő mérnöki csúcsteljesítménynek számító, komplex lépcsőzetes teraszrendszer épült a lüdiai fővárosban, Szardeiszben. Güzin Eren török kutató felfedezése alapjaiban írja át a nyugat-anatóliai vaskori metropolisz fejlődéstörténetét, bebizonyítva, hogy a monumentális építészeti térformálás nem Kroiszosz hirtelen ötlete, hanem egy tudatos, generációkon átívelő állami tervezés eredménye volt.

A kutatás fókuszában azok a korai, többszintes lépcsőzetes teraszok állnak, amelyek a később épült, a hegyeket hatalmas pódiummá alakító (Kroiszoszhoz köthető) ismert platformok alatt és körül kerültek elő a mai Nyugat-Törökország területén található Szardeiszben.

A most feltárt falak nem egyszerű támfalak voltak, hanem egy kiterjedt urbanisztikai tervezés részei. A mérnökök a meredek hegyoldalak szabálytalan topográfiáját úgy uralták, hogy a sziklaágyba vájt lépcsőzetes alapárkokba kalapáccsal megmunkált mészkő- és homokkőtömböket illesztettek. A stabilitás érdekében a falak síkját enyhén befelé döntötték, az építőelemeket pedig esetenként ólomkapcsokkal rögzítették.

Güzin Eren tanulmányának egyik legizgalmasabb megállapítása, hogy a teraszok – a nehéz terepviszonyok ellenére – szigorú axiális igazodást mutatnak (ahol a falak követik a hegy vonalát, a hajlásszög következetesen 160-165 fok között van), ami központosított állami tervezésre, pontos mérésekre és magasan képzett munkaerőre utal.

A most publikált kutatás jelentősége, hogy Alüattész király (uralkodott kb. Kr. e. 610–560) építkezéseit helyezi a középpontba a hagyományosan favorizált Kroiszosz helyett. Az új eredmények azt mutatják, hogy Kroiszosz masszív, uralkodói palotákat tartó teraszai csupán a csúcspontjai (és sok esetben továbbépítései) voltak annak a technológiai innovációnak, amelyet még apja indított el. Amikor Kr. e. 547-ben vagy 546-ban a perzsák elfoglalták Szardeiszt, egy már teljesen kiépült, tervezett és vizuálisan is monumentális királyi várost hódítottak meg.

Lüdia a vaskori Anatólia (a mai Törökország) legfontosabb hatalma volt a Kr. e. 7–6. században. Alüattész és fia, Kroiszosz alatt a királyság gazdaságilag és katonailag is virágkorát élte (nekik tulajdonítják a világ első, arany-ezüst ötvözetből, elektronból vert pénzérméinek bevezetését is).

A szardeiszi építészet jól tükrözi Lüdia geopolitikai helyzetét is: egyfajta "olvasztótégelyként" ötvözte az asszír, az észak-szíriai, a phrügiai és a jón architekturális hatásokat. A szardeiszi teraszrendszer egyedisége éppen abban rejlik, hogy a közel-keleti palotaplatformokkal ellentétben – amelyek jellemzően hatalmas, mesterséges földfeltöltésekre épültek – a lüdiai mérnökök közvetlenül a természetes sziklafalakba vágták bele lépcsőzetes, monumentális építményeiket, az építészetet magát az uralkodói hatalom vizuális demonstrációjává téve.