Középső bronzkori erődített telepet vizsgáltak Dabas határában
2026. június 2. 07:46 Múlt-kor
A Dabas-Dabasi Szőlők lelőhelyen végzett legújabb geoarcheológiai kutatások bizonyítják, hogy a középső bronzkori Vatya-kultúra közösségei már a megtelepedés pillanatában kiépítették védműveiket. A felfedezés alapvetően cáfolja a korszak hierarchikus társadalmi modelljét, amint az az Open Archaeology című folyóirat legfrissebb számából kiderül, amelyben Mateusz Jaeger, Kulcsár Gabriella és nemzetközi kutatócsoportjuk publikálta mérföldkőnek számító eredményeit.
Korábban
A Duna-Tisza közén, a Kakucsi-mikrorégióban található lelőhely vizsgálata során a szakemberek a hagyományos, roncsolással járó ásatások helyett modern geoarcheológiai módszereket, így magnetométeres felmérést, talajfúrásokat, valamint szedimentológiai és makrofaszén-elemzést alkalmaztak. A gyorsítótömeg-spektrometriás radiokarbon vizsgálatok alapján a település a Kr. e. 22. és a 17. század eleje között volt lakott.
Az eredmények legfontosabb újdonsága, hogy a települést körülölelő árokrendszer és a belső lakóterület kialakítása egyidejűleg történt, vagyis a védművek a település alapításától kezdve az infrastruktúra szerves részét képezték. A magminták elemzése alapján a kutatók nem találtak többrétegű, úgynevezett tell-képződésre, illetve erőszakos pusztulásra vagy tűzvészre utaló nyomokat, miközben a felszínhez közeli, sekély kulturális rétegeket a modern kori mezőgazdasági művelés folyamatosan erodálja.
A középső bronzkor a Kárpát-medencében a mélyreható gazdasági átalakulások és a masszív erődített települések megjelenésének korszaka volt. A régióban a Vatya-kultúra népessége hozott létre sűrű településhálózatot. A Kakucsi-mikrorégió különlegessége, hogy egymáshoz viszonylag közel legalább hat, hasonló anyagi kultúrával rendelkező, de fizikailag szeparált erődített település működött egy időben.
A mostani kutatás rávilágít arra, hogy a kiterjedt árkok és sáncok felépítése nem egy fokozatos fejlődés vagy egy külső inváziós fenyegetés eredménye volt, hanem a megtelepedés előre megtervezett feltétele, amely az adott közösség területi igényeit és politikai önállóságát jelezte a szűkebb környezet felé.
A publikált eredmények a középső bronzkori Kárpát-medencei társadalmakról alkotott eddigi régészeti konszenzust árnyalják. A korábbi kutatások hajlamosak voltak az erődített településeket olyan hierarchikus regionális központokként értelmezni, amelyeket egy szűk uralkodó elit irányított, uralma alá hajtva a környező, nyílt falvakat. A dabas-dabasi és a szomszédos lelőhelyek adatai azonban egy mellérendelt, egyenrangú társadalmi hálózat képét rajzolják ki.
A bizonyítékok arra utalnak, hogy a térségben autonóm, nagyjából azonos gazdasági és társadalmi státuszú, de a helyi erőforrásokért egymással folyamatosan rivalizáló közösségek éltek. Az erődítések felhúzása tehát nem egy központosított hatalom elnyomó apparátusa volt, hanem az egyenlő felek közötti szoros lokális versengés és a területi kontroll elengedhetetlen fizikai eszköze a Krisztus előtt második évezred elején.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Felszínre hozták az amerikai függetlenségi háború elsüllyesztett ágyúit 10:11
- Személyre szabott eljárás lehetett az egyiptomi múmiák balzsamozása 09:29
- Élősködők árulták el, mit ettek és hogyan éltek a több száz évvel ezelőtti chełmi lakosok 08:01
- Nyolc évtized után azonosították egy hírhedt japán pokolhajó roncsát 06:52
- Történeti hűségre törekszik az új Odüsszeia-film zenéje tegnap
- Középkori falfestményeket és órákat restaurál az anglikán egyház tegnap
- Mesterséges intelligencia segítségével azonosítottak egy skót remekművet tegnap
- Új DNS-kutatás árnyalja a longobárdok kárpát-medencei történetét tegnap
