Hogyan ünnepeltek 170 éve a jászok és kunok?
Idén emlékeztünk meg a Redemptio 270. évfordulójáról. Mint ismeretes a méltán neves Redemptio eseményére 1745. május 6-án került sor. Ekkor Mária Terézia magyar királynő Bécsben aláírta a jászok és kunok kiváltságainak visszaadását engedélyező okiratot. Ezt az eseményt nevezzük latin szóval Redemptionak, azaz önmegváltásnak, önvisszaváltásnak. A jászok és kunok szabadságaik visszaszerzése érdekében hatalmas mennyiségű összeget 580000 rajnai forintot gyűjtöttek össze. A magyar Országgyűlés 2014. február 4-én történelmi emléknappá nyilvánította május 6-át a Redemptio emléknapját. A Redemptio eseményét viszont már 170 éve is megünnepelték, méghozzá hatalmas készületekkel.
Lázas készülődés
A Redemptio 100 éves évfordulóját nem május 6-án, hanem 170 évvel ezelőtt május 20-án ünnepelték meg. Az eltérő időpont József nádor miatt lett kiválasztva, hiszen a nádornak csak ekkor volt alkalmas eljönni az ünnepségre. Az ünnepség főszervezője Szluha Imre a Jászkun Kerület főkapitánya pedig minden képen szerette volna, ha a váltság száz éves évfordulóján személyesen is megjelenik Mária Terézia egyik unokája, a jászok és kunok grófja és bírája, a Habsburg család magyar ágának megteremtője, az országosan is tisztelt József nádor. A szervezők az ünnepséget összekötötték József nádor hivatalviselésének 50. évfordulójával is.
Az esemény soha nem látott készülődéssel zajlott. Az ünnepség Jászberényben a Jászkun Kerület központjában került megrendezésre. A város a nagy ünnep hírére valódi lázba jött: az utakat rendezték és a központi helyeket csinosították.
Május 19-én délután egy órakor érkezett József nádor kíséretével a Jászság határához. Itt 24 jász lovas várta Kálmán Sándor jászkun alkapitánnyal és Muhoray János jászberényi főjegyzővel együtt. A nádort innen Jászberény határához a Cserő-halomhoz kísérték, ahol már ünneplő tömeg és 300 fős jász és kun lovasokból álló bandérium fogadta. A kun bandériumok sötétkék ezüst gombos dolmányban, szablyával övezve és fekete színű kalapot viseltek. A kalap tollakkal és zöldfa lombbal volt ékesítve. A jász bandérium öltözete hasonló lehetett, de rókaprémes mentét is viseltek.
A csapatokat a kerületük új zászlóival a jász kapitány, a nagykun kapitány és a kiskun kapitány vezette. A magas rangú vendégeket lóhátról Szluha főkapitány köszöntötte, amire a nádor - ahogy az ünnepség további eseményein is - magyarul felelt. Az ünnepélyes menet Jászberénybe indult tovább katonai zene mellett. A város határában zöld lombokból összerakott három nyílású kapun keresztül hajtott át a nádori kocsi. A kapu tetején középen a magyar nemzetiszínű, kétoldalt pedig a jászok és kunok kék-fehér színű zászlója lengett. A városi útvonalon éljenző tömeg kísérte végig a díszes menetet. Jászberény központjában a nagy Kőhídnál az ünnep tiszteletére egy ideiglenes diadalív épült, melynek tetején szimbolikus módon a Jászkun Kerület 1745-ös Mária Terézia által adományozott zászlója lobogott.
A nádor kocsija a Főtéren található Jászkun Kerület székházába hajtott. Az épületben a múltat és a jövőt jelképezve egy idős jász férfi és egy fiatal jász kislány mondott fogadóbeszédet, majd a nádor a részére kialakított emeleti főkapitányi szobában került elszállásolásra. A kissé kései ebéd után a Jászkun Kerület tisztségviselőinek bemutatása történt meg. Az estén Jászberényben meglehetősen szokatlan látványosság volt, hiszen a központ „különbféle szinű és alaku” lámpákkal volt ékesítve. A városháza emeleti ablakaiban pedig Magyarország, a nádori család, a Jászság és a jász települések kivilágított címerei kerültek kihelyezésre. A csodálkozó néptömeg csak jóval éjfél után tért haza otthonaiba.
Csapra vert hordók
1845. május 20-án reggel szentmisével folytatódott az ünnep központi napja. A mise végén elénekelték az ünnep tiszteletére írott Jász Hymnuszt, ami a nádort is éltette. Ezt követően a nádor új táblabírókat nevezett ki és átadásra kerültek kitüntetések is. A nap során látványos toborzót is tartottak, amelyet a nádor fia, József főherceg is megtekintett.
Az ünnepi ebédre délután 3 órakor került sor. A székház nagytermében az ebéden a meghívott vendégek, a kitüntetettek, a katonaság főbb tisztjei, és a kerületek tisztikarából összesen 62 személy vett részt. A nagyszámú vendégsereg miatt viszont több helyszínen is volt ünnepi ebéd, amelyen 1200 vendég vett részt. Sajnos a menüt nem ismerjük, de a korabeli jegyzőkönyv szerint „magyar szívességgel” gazdagon lettek megvendégelve az étkezők.
Régi szokás szerint Szluha Imre főkapitány a Jászkürtbe helyezett ezüstpohárból ivott áldomást a királyért és családjáért, a nádor gyermekeiért és végül a jászokért és kunokért. A nádori ebéd közben 16-16 jász menyecske és ifjú ünnepi viseletben jelent meg és az egyik hölgy köszöntötte a nádort, majd pedig „nemzeti szokás szerint” koszorúkat, nagy kenyeret, „lakadalmi, vagyis rostélyos kalácsot”, nagy sajtot és egy fekete szőrű rackajuhot adtak ajándékul. Az ünnepség során a közemberek részére ökörsütés volt, illetve több helyen is csapra vert hordókból folyt a bor.
Diadalív a nagy Kőhídnál
Az ebéd után a város határában szintén kivételes eseményre: lóverseny került sor, amiben külön selejtezőfutamon indultak a jászok, a kiskunok és a nagykunok lovasai. A döntőben a Jász Kerületből a jászberényi Cseh András, a Nagykun Kerületből a karcagi Csányi Szűcs Sámuel, a Kiskun Kerületből pedig a szabadszállási Petrovics István mérte össze lovas tudását. A versenyt végül a Kiskunság képviselője nyerte. Az ünnepség esti programjaként 9 órától bál került megrendezésre. A sok vendég miatt két helyszínen zajlott a vigadalom: a városháza nagy termében, ahol az előkelő vendégeknek a Kress ezred zenekara játszott, a polgári vendégek pedig a Kaszinó Egyesület termeiben voltak elhelyezve, akiknek a nógrádi Bunkó banda muzsikált.
Május 21-én az ünnepség utolsó napján a nádor megtekintette Jászberény középületeit. Járt a gimnáziumban is, ahol a tanulók szavalatait és feleleteit hallgatta meg. A „gazdag ebéd” után a nádort ugyanolyan ünnepélyes keretek között kísérték el Jászberény határáig a bandériumok részvételével, amint két nappal korábban fogadták. Sőt Kálmán Sándor alkapitány és Pethes Mihály táblabíró egészen Budáig kísérte a nádort.
A háromnapos ünnepség alkalmából került kiadásra a jászok és kunok szabadságának 100. évfordulójára és József nádor tisztségének 50. évfordulójára aranyból és ezüstből készült emlékérem, amelyet részben a kitüntetettek, részben az előkelőségek kaptak meg és meglepően demokratikus módon az érmek egy részét ki is sorsolták a szegény és a gazdag birtokosok között.
