A Maros és a Kisküküllő között elterülő vízválasztó hegylánc egykor fenyves erdőkkel borított, varázslatos, s a világtól elzárt völgyében bújik meg Magyarózd. A település külterületén, egy magaslaton pompás, robusztus megjelenésű négysarokbástyás kastély uralja a tájat. „Szent” kastélynak is nevezik, hiszen a szájhagyomány szerint a középkori forrói templom falaira, annak romjait felhasználva épült az erdélyi virágos reneszánsz-barokk stílus szellemében. A sokszor gazdát cserélő birtok ekkor a petroviai nemes család sarjának, gróf Pekry Lőrinc kuruc generális tulajdonában volt, ő Radák Istvántól kapta 60 évre zálogként.

A körbástyák övezte kétszintes rezidencia tekintélyt parancsoló küllemét története még magasztosabbá emeli. Ugyanis már Orbán Balázs is ezt írta róla: „e kastély is emléképület, mely egy nagy históriai egyén emlékével fűződik egybe a mennyiben azt Pekri Lőrincz, a híres kurucz vezér, a Rákóczi forradalom egyik leglelkesebb tényezője, építette.” A Habsburg-ház hűséges embereként Pekry 1703-ban esett kuruc fogságba, s ekkor átállt Rákóczihoz, és támogatta őt erdélyi fejedelemmé választásában is. Egy alkalommal a labancok egészen a kastélyig követték, de az itt táborozó kuruc védők feltartóztatták a támadókat addig, míg Pekry el nem menekült a hátsó kijáraton. Az üresen talált épületet a labancok felgyújtották. Rákóczi bizalma később megingott Pekryben, mivelhogy átgondolatlan hadmozdulatai miatt Rabutin császári haderő parancsnok elfoglalhatta Erdélyt.

Különböző egyéniségek

A kastélyban lakott és itt írta korai verseit „hallgatva a fülemüle szót” a várúr második felesége, Petrőczi Kata Szidónia, akit az utókor az első magyar költőnőként tart számon. Költeményeit csak a később itt élő Rhédey Klára találta meg. A férje mellett sokáig harcoló, de végül Pekry által érzelmileg elhanyagolt asszony megrázó, bánatát találó szavakkal megfogalmazott műveit az irodalomtörténet kegyességi prózaként határozza meg,  hozzátéve, hogy azok egyben a barokk pietista költészet első versei is. Ezekből a költeményekből is következtethető, hogy a házaspár az igen eltérő egyéniségük miatt sosem csiszolódott össze. Az asszonyba büszkeséget, kitartást és erkölcsi bátorságot neveltek, a férj pedig könnyelmű volt, nemcsak vallását változtatta meg kétszer is, de nagyvilági életet élt, amit az asszony nem nézett jó szemmel.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2017. tél számában olvasható.