Középkori ezüstpénzt találtak a szigligeti Avasi templomrom közelében

Őskori és római kori régészeti jelenségeket, valamint értékes középkori szórványleleteket – köztük egy 14. századi ezüstpénzt és egy állatnyomos ókori tetőcserepet – azonosítottak Szigligeten, az Avasi templomrom közelében zajló földmunkák megfigyelése során.

Az új szigligeti látogatóközpont építését megelőző földmunkák során előkerült leletek miatt a régészek kétnapos leletmentő feltárást végeztek a helyszínen. Bár a fagyott talaj – amelynek felső húsz centiméterét csak munkagépekkel lehetett feltörni – nehezítette a munkát, a keszthelyi múzeumi kollégák és a helyi önkormányzat bevonásával sikeresen dokumentálták az újonnan felfedezett régészeti objektumokat. A vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy az ismert és nyilvántartott történelmi lelőhelytől (Réhely) távolabb is jelentős felszín alatti emlékek húzódnak.

A feltárás során a szakemberek egy római kori gödröt azonosítottak, amelyből nagyméretű, peremes ókori tetőcserepek (tegulae) töredékei kerültek elő.  A kerámialeletek közül kiemelkedik egy olyan tegula, amelyen nemcsak az egykori téglavető mesterek által ujjal húzott díszítés nyomai maradtak fenn, hanem egy párosujjú patás – a zoológiai elemzések alapján valószínűleg juh vagy kecske – lábnyoma is. Az állat minden bizonnyal még a kiégetés előtt, a napon száradó nyers agyagon gyalogolt át.

A római korból származó numizmatikai leletek között a régészek azonosították Constans császár egyik bronzérméjét a Kr. u. 340-es évekből. A pénzérme hátlapján a győzelem két szárnyas istennője, Victoria látható, kezükben koszorúval.

A felszíni rétegekből a középkori mindennapokhoz köthető szórványleletek is előkerültek. A kutatók egy ezüstgyűrűt, valamint I. (Nagy) Lajos király (1342–1382) uralkodása alatt vert, úgynevezett „szerecsenfejes” ezüst denárt (denarius) emeltek ki a földből.

A Szigliget határában fekvő, Réhelyként vagy Csonkatoronyként is ismert terület a Balaton-felvidék egyik legkomplexebb, több ezer évet átfogó régészeti lelőhelye. A kedvező földrajzi adottságoknak – a tó közelségének és a vulkanikus hegyek nyújtotta védelemnek – köszönhetően a terület a késő bronzkortól kezdve folyamatosan lakott volt.

A most feltárt római kori tegulák és Constans császár (Nagy Konstantin fia) 4. századi érméje megerősítik a korábbi feltevéseket, miszerint a késő császárkorban Pannonia tartomány ezen részén kiterjedt mezőgazdasági birtokközpontok (villa rustica) működtek.  Az ehhez hasonló kőépületek tetőszerkezetét fedték az említett masszív tetőcserepekkel. Az égetett agyagba fagyott állatnyomok a korszak provinciális, agráriumra épülő mindennapjaiba engednek közvetlen bepillantást.

A lelőhely központjában álló, bazaltkőből épült Avasi templomrom az Árpád-korban (a 12–13. században) épült, és a mellette fekvő középkori faluval együtt egészen az oszmán hódoltság időszakáig használatban volt. A feltáráson előkerült, 14. századi I. Lajos-kori ezüst denár az Anjou-kori Magyarország gazdasági fellendülésének és a kiterjedt áruforgalomnak a fizikai bizonyítéka. A "szerecsenfejes" érmetípus, amely a kincstári reformok és az értékálló pénzverés időszakában készült, gyakori fizetőeszköznek számított a korszak dunántúli kereskedelmében, jelenléte pedig a középkori szigligeti település egykori gazdasági integrációját jelzi.