Korántsem felhőtlen légkörben találkozott Machiavelli az őt megihlető, igazi „fejedelemmel”

Niccoló Machiavelli 1513-as műve, „A fejedelem” a politikai intrika és machináció egyfajta kézikönyveként szolgál immár több mint öt évszázada. Az írás azonban nem jöhetett volna létre egy sorsszerű találkozás nélkül, amely egy évtizeddel korábban a korabeli Itália egyik igazi fejedelmével hozta össze az írót.

Politikai krízishelyzet

1502. június 24-én a híres firenzei diplomata és politikus, Niccoló Machiavelli szemtől szemben találta magát a korabeli Itália legrettegettebb hadvezérével, Cesare Borgiával. Borgia nevét ekkorra mindenki ismerte – briliáns hadvezéri tehetsége mellett köztudott volt az is, hogy VI. Sándor pápa fia volt, és évek óta terjengtek az egész félszigeten rémtetteiről szóló híresztelések (melyek többsége egyszerű rágalom volt).

1502-ben a Romagnában elért sikerek után Borgia seregei immár Firenzét fenyegették. Firenze vezetői kiszolgáltatott helyzetükben XII. Lajos francia királyhoz folyamodtak segítségért – Lajos ugyan korábban Borgia szövetségese volt, azonban éppen Firenze kérdésében kerültek szembe egymással, ami miatt Lajos megvonta támogatását, és 6000 katonáját felajánlotta Firenze megsegítésére.

Még mielőtt a francia csapatok megérkezhettek volna, Borgia egyik legmegbízhatóbb parancsnokát, Vitelozzo Vitellit küldte egy közeli városba, a fellázadt Arezzóba – érkezését a város népe jó kedvvel fogadta. Ezt követően Vitelli körbejárta a környező vidéket, és minden várost könnyedén az irányítása alá vont. Amikor az a hír érkezett Firenzébe, hogy a város korábban elűzött „gran maestrója”, II. (Szerencsétlen) Piero de' Medici is Arezzóban van, Firenze lakói tudták, hogy köztársaságuk léte veszélyben forog, Borgia jelenléte pedig csak növelte vesztének valószínűségét. Borgia hamarosan üzent is Firenzébe – fontos ügyeket kívánt megbeszélni egy hivatalos küldöttséggel.

A firenzei oldalon két emberre esett a választás, hogy a pápai seregek főparancsnokával találkozzon: Francesco Soderinire, Volterra püspökére, és a tehetséges politikai diplomataként már korábban bizonyított, fiatal Niccoló Machiavellire. A követek elindultak a Borgia által meghatározott helyre, azonban amikor elérték Pontasieve városát, a hadvezér emberei közölték velük, hogy Borgia az immár védtelen Urbino városát választotta találkozásuk helyéül – a város parancsnoka, Guidobaldo de Montefeltro ugyanis elmenekült, miután rájött, hogy Borgia csellel lefegyverezte őrségét. Urbinóból már hatékonyan támadhattak Firenzére a pápai csapatok.

Urbinóba érkezésük után azonnal a fejedelmi palotába vitték Soderinit és Machiavellit, ahol végül találkozhattak Cesare Borgiával. A követek célja kettős volt: meg kellett tudniuk, mik Borgia tervei Firenzét illetően – ostromra készült-e, vagy tárgyalásos megoldásra –, illetve időt kellett nyerniük addig, amíg XII. Lajos csapatai meg nem érkeznek, hogy Firenzének legyen védelme arra az esetre, ha Borgia megtámadná a várost.

A példakép

Borgia azonnal lehengerlő verbális támadásba lendült Firenze viselkedése miatt. Az előző nyáron a városállam békés átvonulást ígért neki romagnai hadjárata lefolytatásához, később azonban visszavonta ezt, amivel magára haragította Borgiát. Ezután XII. Lajos levélben követelte, hogy ne lépjen firenzei területre, Borgia pedig ennek hatására úgy érezte, addigi szövetségese hátat fordított neki. Machiavelli hosszú levelet küldött Urbinóból Firenzébe a várost vezető testületnek, a Signoriának, ebben szó szerint idézte Borgia szavait, amelyekkel hangot adott bizalmatlanságának:

„Nem kedvelem ezt a kormányzatot, és nem bízhatok meg benne. Meg kell változtatnotok, és garanciákat kell adnotok arra, hogy betartjátok, amit ígértek nekem (…) ha nem kellek barátként, majd megtudjátok, milyen vagyok ellenségként.”

Alig burkolt fenyegetés volt, amely csupán négy napot adott a firenzei vezetésnek, hogy döntést hozzon – Soderini és Machiavelli pedig nem is vették teljesen komolyan. A további tárgyalások során másról beszélt Borgia és a két követ – ezek eredménye lett az az egyezmény is, hogy Leonardo da Vinci Borgia udvarába megy alkotni. A tárgyalások befejeztével Machiavelli – észben tartva a határidőt – olyan sebesen vágtatott vissza Firenzébe, ahogy csak tudott, hogy személyesen is értekezhessen a Signoriával.

Machiavelli tudta, hogy a Borgia által mondottak egy része – mint például hogy Vitelli nem parancsra, hanem saját döntéséből cselekedett – nyilvánvaló blöff volt, azt azonban nem tudta, Borgia meddig hajlandó elmenni vele. Tisztában volt azzal, hogy Borgia ki akarta csikarni Firenze együttműködését még azelőtt, hogy XII. Lajos csapatai megérkeznének – amíg jóval kiszolgáltatottabb tárgyalópozícióban van a városállam. Igen agyafúrt megoldás volt, és Borgia effajta pszichológiai játszmái már a legelső pillanattól fogva mély nyomot hagytak Machiavelliben.

Nem kérdés, hogy Cesare Borgia volt a Machiavelli későbbi művében, „A fejedelemben” leírt ideális vezető archetípusa. Machiavelli azt is megfigyelte, Borgia hogyan kormányozta romagnai hódításait kemény, de igazságos kézzel. Keményen megbüntette az ellenszegülőket – egy alkalommal egyik emberét kivégeztette, majd testrészeit a szabadban hagyta elrohadni elrettentésképpen. A lázongó tartományt módszereivel lassan, de biztosan a béke útjára vezette. Borgia akkora hatással volt Machiavellire, hogy még előbbi 1507-es halála után is csak a legnagyobb tisztelettel beszélt arról a férfiról, aki azon az estén követeléseket támasztott vele szemben Urbinóban.