Korabeli tervek segítették a királyi rezidencia alaprajzának rekonstruálását
A spanyolországi Guadalupe királyi kolostorának nyugati udvarán végzett régészeti kutatás során sikerült azonosítani a katolikus királyok 15. századi rezidenciájához tartozó árkádsor alapozását és az egykori kerengő padlózatának egy részét. Az eredmények nemcsak a mára eltűnt épület pontosabb helyének meghatározását teszik lehetővé, hanem a késő középkori épületegyüttes szerkezetének rekonstruálásához is új adatokat szolgáltatnak.
- A spanyolországi Guadalupe királyi kolostoránál feltárták a katolikus királyok 15. századi rezidenciájához tartozó árkádsor alapozását és a kerengő padlózatának egy részét.
- A halszálka- vagy chevronmintás burkolat és az alapfalak megerősítették a korábbi elképzeléseket az azóta elpusztult épület elhelyezkedéséről és szerkezetéről.
- A feltárás helyét középkori dokumentumok, Juan Guas 15. századi tervei és későbbi történeti ábrázolások elemzésével határozták meg.
A júliusban végzett feltárást Juan Saumell, az Extremadurai Egyetem oktatója koordinálta, a régészekből és építészekből álló kutatócsoport pedig a kolostor korábban szisztematikusan nem vizsgált nyugati udvarára összpontosított. A munkálatok során két összefüggő alapozási árkot dokumentáltak, amelyek építési sajátosságaik alapján feltehetően az eredeti, 15. századi épülethez tartoztak.
Az alapok mellett az egykori kerengő fedett folyosójának padlózatából is fennmaradt egy részlet, amelyet halszálka- vagy chevronmintába rendezett burkolat díszített. A jó állapotban megőrződött részlet azért is jelentős, mert alátámasztja azokat a korábbi kutatások alapján megfogalmazott elképzeléseket, amelyek az elveszett épület elhelyezkedésére és szerkezetére vonatkoztak.
A feltárás helyszínét hosszabb történeti és építészettörténeti kutatás alapján jelölték ki, amelyben fontos szerepet játszottak José Carlos Salcedo és Juan Saumell korábbi vizsgálatai. A szakemberek többek között a kolostort akkoriban irányító jeromos rend építkezésről szóló dokumentumait, valamint Juan Guas építész 15. század végi, I. Izabella kasztíliai királynő számára készített terveit elemezték, és felhasználták Anton van den Wyngaerde II. Fülöp számára készített 16. századi ábrázolásait is.
Az írott és képi források ugyanakkor nem teszik lehetővé az épület történetének minden részletre kiterjedő rekonstruálását, így lebontásának időpontja is bizonytalan. Egy 1839-es terven a fogadó még szerepel, míg egy 1854-es bontási rendelkezés arra utal, hogy az épületet már a 19. század közepén elbonthatták, noha a korábbi szakirodalom gyakran egy 1925-ös útépítéshez kapcsolta végleges eltűnését.
A mostani kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy sikerült meghatározni az egykori kerengő árkádsorának modulját. Ez lehetőséget teremthet arra, hogy a régészek az eredeti terv és a feltárt alapok összevetésével pontosabban meghatározzák az árkádsor egykori vonalát és az épület térbeli elrendezését.
A munkálatok befejezése után a régészeti maradványokat védőhálóval borították, majd visszatemették, hogy állapotukat a későbbi vizsgálatokig megőrizzék. A kutatók további régészeti vizsgálatokat terveznek a környék beépítetlen területein, az eddigi eredményeket pedig két tudományos tanulmányban készülnek részletesen bemutatni.
