Kilenc természetfeletti kígyó a világ mitológiáiból

2020. március 24. 20:17 Múlt-kor

A zsidó-keresztény kultúrkörben a kígyók már Ádám és Éva bibliai bűnbeesésétől kezdve a hazugságok, a gonosz és a bűnös kísértések jelképévé váltak. Más kultúrákban azonban – az ókori Görögországban vagy Egyiptomban, vagy akár Észak-Amerika őslakosainak körében – a termékenység, az újjászületés, a megújulás vagy éppen a halhatatlanság jelképei is lehettek a történelem során. Az uroborosz, azaz a saját farkába harapó kígyó az örökkévalóság ősi jelképeként Tutanhamon fáraó sírját is díszítette.

Korábban

Az ördög az Édenkertben

Az ótestamentumi Teremtés könyvében egy kígyó a két első ember, Ádám és Éva számára teremtett földi paradicsom legravaszabb állata. Ráveszi Évát, hogy a tudás fájának gyümölcséből egyen, amit korábban Isten kifejezetten megtiltott.

Az állat azzal gyakorol hatást Évára, hogy a gyümölcsbe harapva Istenhez hasonlóvá válik azáltal, hogy megismeri a jót és a rosszat.

Miután eszik a gyümölcsből, Éva Ádámot is ráveszi ugyanerre. Isten a bűnükért kitaszítja a párt az Édenkertből, a kígyót pedig megátkozza – arra ítéli, hogy örök életében csúszva-mászva közlekedjen.

Régóta vita zajlik teológusok, nyelvészek és más szakértők körében arról, hogy a történetben szereplő állatot szó szerint egy hüllőként kell-e érteni, vagy pusztán a nemi vágy allegóriájáról, vagy magáról a sátánról van-e szó.