Miért „léteznek” a világ minden táján sárkányok?

2019. szeptember 24. 20:25 Múlt-kor

Az ősi Kínától a mezoamerikai régióig mindenhol előfordulnak a kultúrában a sárkányok, mind mítoszokban és legendákban, mind ábrázolásokon. Habár élő sárkányt soha senki nem látott – mivel nem léteznek –, az embereknek szinte mindenhol van valamilyen elképzelésük arról, hogyan is kellene kinézniük. A rendszerint a múlt történeteinek homályába vesző lényekkel olyan gyakran találkozni a mindennapokban, hogy akár létezhetnének is – minden bizonnyal gyakrabban találkozni velük különféle formákban, mint a rájuk hasonlító valódi állatokkal.

Korábban

A világ minden táján

Napjainkban természetesen fontos szerepet játszik a filmipar, amelynek termékeiben szintén rendszeresen visszatérő elemek a tűzokádó óriáshüllők. A mozgóképek előtti korokban a szájról szájra továbbadott történetek, illetve ezek papírra vagy egyéb anyagra írott változataihoz mellékelt egy-egy illusztráció elegendő volt a sárkányok legendájának életben tartásához.

Itt merül fel a kérdés, melyre a mitológia kutatói oly régóta keresik a választ: a nyelv, a kultúra, a földrajzi és éghajlati környezet megannyi variációja ellenére őseink a világ szinte minden táján megalkották a sárkány képét. Azt hihetné az ember, hogy a szárnyas hüllő csendben követte mindenhová az embert, és vele együtt alkalmazkodott az új viszonyokhoz.

A sárkányok földje

A legrégebbi egybefüggő sárkányhagyományok egyértelműen Ázsiában keresendők. Kínában már 5000 évvel ezelőtt is bizonyosan beszéltek és írtak sárkányokról az emberek. Az itteni ábrázolásvilágban a sárkányok a birodalom hatalmát és a jó szerencsét jelképezik.

A kínai sárkányok általában az emberektől távoli vizek lakói, és annak ellenére, hogy nincsenek szárnyaik, tudnak repülni. A hagyomány szerint a csapadékot is a sárkányok hozzák, így a mezőgazdaságban is pozitív szerepet töltenek be. A 12 éves periódusokra osztott kínai asztrológiai naptárban a sárkányéveket tartják a legkedvezőbbnek.

A sárkány alakja emellett népszerű Kínában a különféle ünnepségeken látható többszemélyes bábjelmezek témájaként, illetve hajók díszítéseként az ünnepi vízi versenyeken, ahogy a hagyományos épületek egyik ornamentális elemeként és számtalan más formában is – Kínában a sárkány ugyanolyan mindennapos szimbólum, mint évezredekkel ezelőtt volt.

Más ázsiai országok sárkányábrázolásai – például Japánban vagy Vietnámban – sokat köszönhetnek a történelem során átvett kínai motívumoknak. Még ha ezek a földrajzilag közeli előfordulások ilyen könnyen meg is magyarázhatók – akár a szomszédos országok által széles körben átvett kínai írásjelek vagy a zen buddhizmus – a távolabb megjelenő sárkányokra ez már nem igaz.

A klasszikus európai sárkánylegendákon kívül ezek a képzeletbeli lények előfordulnak több formában az amerikai kontinens őslakosainak körében is, mind az észak-amerikai indiánok, mind a délebbre élő maja és azték civilizációk körében (utóbbi esetre a legismertebb példa a tollas kígyóisten, Quetzalcoatl).

Ázsia más részein, így Indiában és másutt is előfordulnak sárkányok – egy még a himalájai királyság Bhután zászlaján is szerepel. Ha lazábban értelmezzük a „sárkány” fogalmát, akár még a sarkvidéki inuitok mitológiájában is megtalálhatjuk. Honnan jöhetett tehát az eredeti gondolat?

következő oldal 1 / 4