Kígyófejes edény bizonyítja a római Szabáziosz-kultusz terjedését
A keleti eredetű misztériumvallások vártnál kiterjedtebb vidéki jelenlétét bizonyítja egy Spanyolországban feltárt, rituális célokra használt edénytöredék. Ahogy arról a Gironai Egyetem kutatói az Antiquity című régészeti folyóiratban beszámoltak, a Collet területén azonosított, kígyófejes díszítésű kerámia a kis-ázsiai és balkáni gyökerű Szabáziosz-kultuszhoz köthető.
- A spanyolországi Gironai Egyetem kutatói egy kétfejű kígyót ábrázoló edénytöredéket azonosítottak egy Collet közelében fekvő római villában.
- Az Antiquity folyóiratban bemutatott, Augustus császár korából származó lelet a trák és fríg eredetű Szabáziosz isten tiszteletéhez köthető.
- A felfedezés egyértelműen bizonyítja, hogy a keleti misztériumvallások a Római Birodalom vidéki, mezőgazdasági területein is megjelentek.
A feltárás során a szakemberek egy ókori római villa épületmaradványai között bukkantak az edény darabjaira, amelyek között a perem egy része és egy kétfejű kígyót formázó fogantyú maradt fenn. A rétegtani elemzések és a környező leletanyag vizsgálata alapján a kerámiát Augustus császár uralkodása alatt, az Krisztus előtti 27 és a Krisztus utáni 14 közötti időszakban temethették el. Az anyagösszetétel egyes jellemzői alapján az edény feltehetően Észak-Afrikában készült. A felfedezés az ibériai kígyós kerámiák egyik legkorábbi vidéki példáját jelenti.
A lelet ikonográfiájának megértéséhez a kutatók a birodalom más területeiről származó rituális tárgyakkal vetették össze a fogantyút. Bár a kígyóábrázolás több ókori kultusz esetében is jellemző volt, a szakemberek a töredéket a trák és fríg eredetű Szabáziosz tiszteletéhez kapcsolják. Ezt a feltételezést erősítik a közeli Empúries, az ókori Emporiae romjainál feltárt korábbi leletek is. A szomszédos település egyik Augustus-kori sírjában korábban egy hordozható bronz triptichont találtak, amelynek középső táblája magát Szabázioszt ábrázolja, a kultusz szimbólumaival körülvéve.
Szabáziosz eredetileg a lovas népek égistene volt, akit a római vallási szinkretizmus során gyakran Jupiterrel vagy Dionüszosszal azonosítottak. A kultusz követői nagy hangsúlyt fektettek a személyes, titkos otthoni tiszteletadásra, amely élesen elkülönült az államvallástól. A kígyó e vallási rendszerben a földalatti erőket és az istenség jelenlétét szimbolizálta. A misztériumvallások jellemzően a városokban és a légiók állomáshelyein terjedtek a katonák közvetítésével, míg a vidéki agrárközösségek hagyományosan konzervatívabbak voltak a vallási kérdésekben.
Ez is érdekelhet
Éppen ezért bír kiemelkedő jelentőséggel, hogy a rituális edény egy vidéki, mezőgazdasági fókuszú villagazdaságból került elő. A Gironai Egyetem kutatói szerint ez azt mutatja, hogy a keleti kultuszok kiterjedt hálózatokat alkothattak a provinciákban is.
A tudósok feltételezése alapján a vallást egy vándorló pap honosíthatta meg Emporiae városában, ahonnan a hiedelemrendszer fokozatosan átszivárgott a környező mezőgazdasági birtokokra, szervesen beépülve az ott élő római lakosság privát, házon belüli hitéletébe.
