Második világháborús gőzös roncsait azonosították az amerikai partok közelében

Egy civil búvárokból álló kutatócsoport sikeresen azonosította a második világháború során megsemmisült SS Cornwallis gőzhajó roncsait. A szonártechnológiával végrehajtott tenger alatti felderítés egy öt éve tartó kutatási folyamat végére tett pontot.

A kilenctagú Nomad Exploration Team kutatócsoport a Maine-öbölben, a Mount Desert Rock közelében találta meg a történelmi hajóroncsot. A búvárok mintegy 120 méteres mélységbe merülve erősítették meg, hogy az oldalpásztázó szonár által mutatott anomália valóban a keresett gőzhajó.

Danny Allan, a csoport alapító tagja elmondta, hogy a több mint ötezer tonnás hajó felkutatását még 2019-ben kezdték meg. A zord időjárási körülmények, a tengeráramlatok és a rendkívül hideg víz miatt a csapatnak évente mindössze hét-nyolc alkalommal nyílt lehetősége az ilyen mélységű biztonságos merülésre. A technológiai nehézségek leküzdése után a roncs azonosítása komoly szakmai sikert jelentett az expedíció számára.

A Brit Columbia államban épített, nagyjából 120 méter hosszú SS Cornwallis a Brit Birodalom kereskedelmi flottájában szolgált. A gőzhajó 1944 őszén indult el Barbadosról, és cukrot, valamint melaszt szállított a kanadai Új-Brunswick tartományba. A hajóút azonban tragikus véget ért, amikor 1944. december 3-án egy német tengeralattjáró torpedót lőtt ki rá az amerikai partok közelében. A súlyos találatot kapott teherhajó percek alatt a tengerfenékre süllyedt. A fedélzeten tartózkodó 48 fős személyzetből és utazóközönségből 43 ember azonnal életét vesztette a fagyos vízben.

A támadást mindössze öt ember élte túl, akiknek sikerült mentőtutajokra szállniuk az óceánon. A túlélőket halászhajók mentették ki a vízből, majd az amerikai haditengerészet egyik hajója vette fel őket. A történtek érdekessége, hogy ugyanez a német tengeralattjáró a támadást megelőző napokban két kémet is partra tett a maine-i Hancock település közelében. Erich Gimpel és William Colepaugh titkos ügynökök New Yorkba utaztak, ám Colepaugh rövidesen feladta a hírszerzői küldetést. A férfi mindent bevallott egy barátjának, ami alapján a Szövetségi Nyomozó Iroda mindkét ügynököt elfogta; a halálos ítéletüket később enyhítették, és feltételesen szabadlábra helyezték őket.

A hajóroncsot megtaláló civil kutatócsoport 2014-ben alakult hivatalosan, miután a tagok a gloucesteri régióban megismerkedtek egymással. A búvárok korábban, 2018-ban azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy megtalálták a USS Eagle 56 amerikai hadihajó roncsait a Cape Elizabeth-foknál. Ezzel a felfedezéssel bizonyították be, hogy a hajó nem belső robbanás, hanem szintén egy német torpedótalálat következtében süllyedt el. Az SS Cornwallis azonosítása után a melaszt gyártó kanadai vállalat vezetője és az egyik egykori áldozat unokaöccse is felvette a kapcsolatot a csapattal. A búvárok a jövőben egy újabb, Portland partjainál elsüllyedt nagyméretű hajóroncs feltárását tervezik.

A német tengeralattjárók észak-amerikai partoknál végrehajtott akciói az Atlanti-óceáni csata részeként bontakoztak ki a második világháború alatt. A német haditengerészet (Kriegsmarine) már 1942 elején kiterjesztette a vadászatot az amerikai partvidékre a Paukenschlag-hadművelet keretében. A német parancsnokság elsődleges célja a szövetségesek utánpótlási vonalainak elvágása, különösen a nyersanyagot és élelmiszert szállító kereskedelmi flották megsemmisítése volt. Az U-bootok a konfliktus korai szakaszában hónapokon át szinte zavartalanul süllyesztették el a kivilágított partok előtt haladó teherszállítókat. A szövetségesek csak a konvojrendszer bevezetésével és a technológiai fejlesztésekkel tudták visszaszorítani a fenyegetést.

Az 1944-es év végére a brit és amerikai erők már jelentős fölénybe kerültek a tengeri hadviselésben, a német flotta pedig rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett el. Ennek ellenére néhány egység továbbra is képes volt eljutni az észak-amerikai vizekre, hogy zavart keltsen és hírszerzőket tegyen partra. Az SS Cornwallis elsüllyesztése kiválóan példázza, hogy a német tengeralattjárók még a háború utolsó szakaszában, a Harmadik Birodalom összeomlásának közeledtével is képesek voltak váratlan és végzetes csapásokat mérni a kereskedelmi hajózásra.