Digitalizálják az 1966-os velencei árvíz mentési archívumát

Az 1966-os katasztrofális velencei árvíz, a történeti emlékezetben Aqua Grandaként ismert esemény hatvanadik évfordulója alkalmából egy nagyszabású projekt keretében digitalizálják és mindenki számára elérhetővé teszik a város megmentésére indított nemzetközi kampány teljes archívumát. Az UNESCO hivatalos közleménye szerint a páratlan dokumentumgyűjtemény feldolgozását a Fondazione Giorgio Cini intézménnyel közösen hajtják végre a következő két évben. A lépés célja nem csupán az elmúlt évtizedek örökségvédelmi erőfeszítéseinek bemutatása, hanem a történelmi iratanyag kutathatóságának modernizálása is.

Az UNESCO velencei regionális irodájának intézményi archívuma és történelmi audiovizuális gyűjteménye több mint ötven évnyi nemzetközi és köz-magán partnerségi együttműködést dokumentál.

A most megnyíló gyűjtemény mintegy 110 ezer iratot tartalmaz, amelyek a város régészeti, művészeti és tájképi örökségvédelmi munkálatait rögzítik 1966 és 2015 között. Ezt az anyagot egy 1970-től 2017-ig terjedő, nagyjából 6000 felvételt számláló fotóarchívum, valamint számos különböző formátumú audiovizuális felvétel egészíti ki. A digitalizálási folyamat a Giorgio Cini Alapítvány digitális központjában zajlik, amelynek révén a források fokozatosan válnak kutathatóvá a tudományos szakemberek és a nagyközönség számára.

A feldolgozás két fő történelmi szakaszra összpontosít, amelyek az 1966 és 1992 közötti nemzetközi kampányt, illetve az 1992-től 2015-ig tartó, magánbizottságokkal közös UNESCO-programot ölelik fel. Magdalena Landry, a szervezet velencei irodájának igazgatója hangsúlyozta, hogy az archívum nemcsak az elvégzett munkát, hanem a résztvevők szerepét, a döntési mechanizmusokat és az intézményi kapcsolatokat is megvilágítja, ami hozzájárul a transzparenciához.

Gianfelice Rocca, a partneralapítvány elnöke rámutatott, hogy a projekt új lehetőségeket nyit meg a jövő kutatói számára, egyben bizonyítja, hogy a levéltárak a jelen megértésének nélkülözhetetlen eszközei. A program részeként fiatal szakemberek is ösztöndíjat kapnak az archiválási feladatok és a digitalizáció elsajátítására.

Az 1966. november 4-án kezdődő Aqua Granda a lagúnák városának történetében példátlan katasztrófát jelentett. Az őszi heves esőzések és a rendkívüli erejű sirokkó szél együttes hatására a tenger szintje 194 centiméterrel emelkedett a szokásos dagályszint fölé. A vihardagály áttörte a partvédő gátakat, és a sós víz elárasztotta Velence történelmi központjának szinte egészét, beleértve a Szent Márk teret és az alacsonyabban fekvő templomokat, palotákat. A napokon át tartó áradás felbecsülhetetlen károkat okozott a műalkotásokban, a könyvtári állományokban és a város érzékeny építészeti szerkezetében, egyúttal rávilágított a település drámai süllyedésére.

A katasztrófa soha nem látott mértékű nemzetközi szolidaritást váltott ki, amelynek koordinálását az UNESCO vállalta magára. A szervezet globális adománygyűjtő kampányt indított, majd 1973-ban állandó képviseletet hozott létre a városban az örökségvédelmi munkálatok helyszíni irányítására. Különböző országokból érkező magánbizottságok és állami szervek fogtak össze a sós iszap által károsított freskók, szobrok és festmények megmentéséért, valamint a műemléképületek statikai megerősítéséért.

Az ekkor kialakult összefogás mérföldkőnek bizonyult a globális kulturális örökségvédelem történetében, és jelentősen hozzájárult ahhoz a különleges olasz állami törvénykezéshez, amely Velence hosszú távú fizikai megóvását célozza.