Jézus pokolraszállásának ismeretlen leírását vélik felfedezni egy ókori papiruszon
Egy nagyjából 1600 éves görög nyelvű papirusztöredéken azonosították Jézus pokolraszállásának és feltámadásának egy eddig teljesen ismeretlen leírását. Az Athéni Egyetem kutatói szerint a bécsi Osztrák Nemzeti Könyvtárban őrzött apró kézirat valószínűleg egy olyan korai keresztény prédikációt vagy himnuszt őrzött meg, amely a középkori másolási hagyományból végleg kimaradt.
- Görög kutatók egy eddig ismeretlen ókeresztény szöveget azonosítottak az Osztrák Nemzeti Könyvtár gyűjteményében.
- A Fajjúm-oázisból származó, Kr. u. 4. vagy 5. századi papirusz Jézus pokolraszállását írja le.
- A töredék egy elveszett teológiai értekezés, prédikáció vagy himnusz részletét őrizhette meg az utókor számára.
A P.Vindob. G 29289 azonosítószámmal ellátott iratot Amfilohiosz Papatomasz és Marianna Toma vizsgálta meg a bécsi gyűjteményben. A mindössze 5x7,5 centiméteres töredék eredete pontosan nem ismert, a szakemberek azonban feltételezik, hogy az egyiptomi Fajjúm régióból vagy Hermopoliszból származhat, ahonnan a könyvtár állományának jelentős része is ered. A radiokarbonos kormeghatározás hiányában a kutatók a kézírás és a nyelvezet paleográfiai elemzésére támaszkodtak. A kapott eredmények alapján a szöveg keletkezését a Kr. u. 4. vagy az 5. századra teszik, a késő ókori keresztény világ időszakára.
A dokumentum hátoldalán olvasható sérült görög mondat egy olyan alakot említ, aki meghalt, leereszkedett a Hádészba (az alvilágba), majd onnan ismét felemelkedett. Bár néhány betű hiányzik, a kutatók kiegészítése szerint a szöveg egyértelműen arra utal, hogy egyedül Jézus volt képes alászállni a halál birodalmába, és a feltámadás révén visszatérni onnan. A kutatócsoport egy másik sérült igét az elnyel szóval azonosított, amely a korai teológiai írásokban gyakran a halálra utal. A kontextus szerint a halál megpróbálja elnyelni Krisztust, de képtelen magában tartani őt, ami a halál felett aratott győzelem allegóriája.
A kutatók az elemzés során Kaiszareiai Euszebiosz és Aranyszájú Szent János teológiai írásaival vetették össze a töredék nyelvezetét. A papirusz elülső oldala morális útmutatást is nyújt az olvasónak, akit vándorként szólít meg, és óva int a széles út választásától a földi élet során. A kéziraton látható dupla perjelek, amelyek a szöveg tagolását szolgálták, arra utalnak, hogy az irat egy költői kompozíció is lehetett. A vízszintes hajtásnyomok egyértelműen jelzik, hogy a dokumentumot eredetileg is apró méretűre hajtogatták, a gondos írnoki munka pedig egy tudatosan lejegyzett, hivatalos liturgikus szövegre utal.
Jézus pokolraszállásának teológiai motívuma a korai kereszténység egyik legfontosabb, de az evangéliumokban csak nagyon szűkszavúan említett narratívája. Az Újszövetség csupán apró utalásokat tesz arra, hogy Krisztus a kereszthalála és a feltámadása közötti időszakban leszállt a halottak birodalmába.
Ez is érdekelhet
Az apokrif iratok, például Nikodémosz evangéliuma azonban az első évszázadokban gazdagon kiszínezték ezt a történetet, miszerint a Megváltó letörte az alvilág kapuit, és kiszabadította az ószövetségi igazakat. Ez a cselekményszál a Kr. u. 4. századra a keresztény dogma és a hitvallások szerves részévé vált, amely az egyiptomi szerzetesi és gyülekezeti közösségekben is gyorsan gyökeret vert.
Az egyiptomi papiruszok kiemelkedő szerepet játszanak az ókori irodalom és a korai keresztény teológia túlélésében. Az észak-afrikai sivatag rendkívül száraz klímája egyedülálló módon konzerválta a szerves anyagokat, így a bomlékony papirusztekercseket is épségben tartotta. A 19. és 20. század fordulóján az olyan egyiptomi lelőhelyekről, mint a Fajjúm-oázis vagy Oxyrhynchus, százezrével kerültek elő az antik mindennapok adminisztratív lenyomatai és az elveszett irodalmi művek töredékei.
