Hazaszállíthatják Egyiptomba a Glasgow-ban kiállított ókori pap múmiáját

Egyiptomi kérésre hamarosan hazaszállíthatják Neht ókori egyiptomi pap földi maradványait, amelyeket a közelmúltban távolítottak el a nagyközönség elől egy skóciai múzeumban. A The Art Newspaper művészeti portál szerint az emberi maradványok kiállításával kapcsolatos új etikai irányelvek miatt került sor a holttest raktárba helyezésére, ám a radikális múzeumi döntés éles vitákat váltott ki a brit kulturális szférában az oktatási célok és a halottak iránti tisztelet összeegyeztethetőségéről.

A glasgow-i Kelvingrove Múzeum a múlt hónapban vonta ki a nyilvános kiállítási térből Neht egyiptomi pap koporsóját és mumifikált holttestét. A The Sunday Post című skót lap információi szerint az egyiptomi hatóságok a földi maradványok hivatalos hazaszállítását kérték a brit intézménytől.

A múzeumot működtető Glasgow Life nevű jótékonysági szervezet megerősítette a megkeresés tényét, bár a kérelem pontos forrását nem kívánták megnevezni. A szervezet a közelmúltban dolgozta ki az emberi maradványok kezelésére vonatkozó új etikai tervezetét. A szabályozás kimondja, hogy emberi maradványokat csak az elhunyt személy vagy annak leszármazottai dokumentált, tájékoztatáson alapuló beleegyezésével szabad kiállítani.

Mivel egy ókori egyiptomi személy esetében lehetetlen ilyen jellegű beleegyezést szerezni, a múzeum vezetősége a holttest raktárba helyezését ítélte a legtiszteletteljesebb megoldásnak. A döntés szorosan illeszkedik a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM) júniusban felülvizsgált etikai kódexéhez, amely az emberi maradványok veleszületett méltóságának megőrzését szorgalmazza, bár nem írja elő kötelező jelleggel a teljes eltávolítást.

A megváltozott szakmai légkörben a szintén glasgow-i Hunterian Múzeum vezetősége is hasonló lépésre szánta el magát. Az intézmény egy belső etikai vizsgálatot követően letakarta Sep-en-Hór ókori egyiptomi hölgy nyitott szarkofágját. A díszes koporsó továbbra is a kiállítás része maradt, azonban a mumifikált test már nem látható a látogatók számára.

A brit kulturális és örökségvédelmi szektorban komoly szakmai vitát robbantott ki az emberi maradványok eltávolításának gyakorlata. Stuart Robertson, a glasgow-i Charles Rennie Mackintosh Társaság korábbi igazgatója a LinkedIn közösségi platformon élesen bírálta az új irányelveket. A szakember képtelenségnek nevezte a 21. századi bürokratikus beleegyezési normák visszamenőleges alkalmazását az ókori történelemre, hangsúlyozva, hogy ez a megközelítés teljesen aláássa a közgyűjtemények oktatási küldetését. A tiltakozások ellenére más nagy-britanniai intézmények is az új etikai elvek mentén alakítják át tárlataikat. A Manchesteri Múzeum tavaly a látogatók véleményének kikérése után távolította el az Aszru néven ismert egyiptomi nő múmiáját, amelyet jelenleg egy zárt külső koporsóban őriznek a raktárban.

Az ókori egyiptomi múmiák tömeges megjelenése a brit múzeumokban a gyarmatosítás korára és a 19. századi élénk régiségkereskedelemre vezethető vissza. Ebben az időszakban európai diplomaták, utazók és korai régészek ezerszámra szállították el a Nílus völgyéből az emberi maradványokat és a temetkezési kellékeket.

A viktoriánus kori Nagy-Britanniában a múmiákat gyakran pusztán egzotikus áruként vagy látványosságként kezelték, a nyilvános múmiakicsomagolások pedig széles körben látogatott társadalmi eseménynek számítottak. A szerzeményezés során a nyugati gyűjtők szinte soha nem vették figyelembe a leletek eredeti vallási és kulturális jelentőségét. A brit regionális és nemzeti gyűjtemények így jelentős számú egyiptomi holttestet halmoztak fel, amelyek több mint egy évszázadon át a történelmi kiállítások központi elemeit alkották.

Az ókori egyiptomiak számára a mumifikálás nem egy jövőbeli múzeumi bemutatót szolgált, hanem a legszigorúbb vallási kötelezettségnek számított. A fizikai test megőrzését elengedhetetlennek tartották a lélek túlvilági fennmaradásához, ezért az elhunytakat tudatosan elrejtették az élők szeme elől. Neht pap és Sep-en-Hór jelentős anyagi áldozatokat hoztak azért, hogy egy háborítatlan, biztonságos sírkamrában találjanak végső nyugalomra.

A bonyolult balzsamozási eljárás, a védelmező amulettek rendszere és a feliratokkal ellátott koporsók mind azt a célt szolgálták, hogy a halott a nyilvánosságtól elzárva léphessen át az örökkévalóságba. A modern múzeumi gyakorlat jelenlegi átalakulása ezt az eredeti ókori szándékot ismeri el, megpróbálva egyensúlyt teremteni a történelmi oktatás és az évezredes temetkezési hagyományok tiszteletben tartása között.