Gyermeksorsok a második világháború viharában
A második világháború gyermekekre gyakorolt hatását vizsgálja a Virányi Péter szerkesztésében megjelent Gyerekek a háború viharában című tanulmánykötet. A Holokauszt Emlékközpont gondozásában kiadott könyv azt tárja fel, hogyan váltak a fiatalok az üldöztetés, a propaganda, a katonai mozgósítás és a társadalmi összeomlás áldozataivá, majd milyen intézmények próbálták segíteni őket a háború után.
- Új tanulmánykötet vizsgálja a gyermekek kiszolgáltatottságát, katonai mozgósítását és üldöztetését a második világháború idején.
- A tanulmányok a politikai indoktrináció mellett a holokauszt, az ostrom és a kirekesztés személyes traumáit tárják fel.
- A kötet bemutatja, hogy a szenvedések a harcok után sem értek véget, és a túlélők ellátásához széles körű mentőakciókra volt szükség.
A könyv három nagy témát kapcsol össze. Az első a politikailag nevelt és fegyveres szolgálatra mozgósított gyermekek története, a második a holokauszt és más üldöztetések fiatal áldozatainak sorsa, a harmadik pedig a háború alatti és utáni gyermekvédelem. A tanulmányok Olaszország, Franciaország, Románia, Magyarország és a megszállt szovjet területek példáin keresztül mutatják be, hogy a gyermekek nemcsak védtelen elszenvedői voltak az eseményeknek.
Andreides Gábor az olasz fasizmus gyermek és ifjúságpolitikáját vizsgálja, és bemutatja, hogy Mussolini rendszere az iskola, az egyenruha, a sport, az ifjúsági szervezetek és a katonai fegyelem segítségével akarta kinevelni a fasizmushoz hű új nemzedéket. Virányi Péter saját tanulmánya azt mutatja be, hogyan jutott el a háborús propaganda a gyermekekhez a sajtó, a film, a rádió, az iskola, a gyermekkönyvek és a játékok közvetítésével. A fiatalokat áldozatvállalásra és az ellenséggel szembeni gyűlölet elfogadására ösztönözték.
Bene Krisztián a francia fiatalkorúak egymással ellentétes katonai útjait követi: Franciaország 1940. évi veresége után egyes fiatalok a németekkel együttműködő alakulatokhoz, mások Charles de Gaulle Szabad Francia Erőihez vagy az ellenállási mozgalomhoz csatlakoztak. Fóris Ákos azt elemzi, hogyan bánt a Magyar Királyi Honvédség a megszállt szovjet területek fiatalkorú lakóival; a partizánháborúban gyermekek és serdülők hírvivőként vagy segítőként kapcsolódhattak az ellenálláshoz, ugyanakkor megtorlások áldozataivá is válhattak.
A kötet több írása a származásuk miatt üldözött gyermekeket állítja középpontba. Farkas Claudia bemutatja, hogy az 1938. évi olasz faji törvények miként zárták ki a zsidó tanulókat az állami oktatásból, és hogyan kényszerítették a közösségeket saját iskolák fenntartására. Tulok Péter a német katonák és francia, illetve norvég nők kapcsolatából született gyermekek megbélyegzését vizsgálja. Ezeknek a fiataloknak nem volt részük származásuk kialakulásában, a háború után mégis sokukat kiközösítés, intézeti elhelyezés és tartós hátrány érte.
Bányai Viktória és Horváth Rita huszonhat olyan gyermekrajzot elemez, amelyet tizenhárom és tizennégy éves zsidó lányok készítettek Budapesten 1945 tavaszán. A képeken a nyilas uralom, az ostrom, a bujkálás és a felszabadulás friss tapasztalatai jelentek meg. Klacsmann Borbála két gödöllői zsidó fiatal eltérő életútján keresztül mutatja be a jogfosztás és a deportálás következményeit. Végső István kiskunhalasi gyermeksorsokat tár fel, Kelbert Krisztina pedig Bencze József orvos kéziratos visszaemlékezése alapján rekonstruálja a szombathelyi gettóba zárt gyermekek kiszolgáltatottságát.
A kötet kiemeli, hogy a háború lezárása nem jelentette automatikusan a szenvedések végét. Tarnai Eszter tanulmánya szerint Budapest ostroma alatt több mint 1700 tizennyolc év alatti vesztette életét, csaknem felük közvetlenül a harcok következtében. A túlélőket éhezés, hideg, járványok és az intézményi ellátás összeomlása veszélyeztette. A Nemzeti Segély gyermekotthonokkal és étkeztetési akciókkal próbálta enyhíteni a válságot. Tóth Nikolett a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének gyermekvédelmi munkáját, Miklós Réka pedig a temesvári bencés Lioba nővérek oktatási, egészségügyi és segélyezési tevékenységét dolgozza fel.
Ez is érdekelhet
A könyv legfontosabb erénye, hogy a hadműveletek és politikai döntések helyett a gyermekek tapasztalatait állítja középpontba. A szerzők jogszabályokat, intézményi iratokat, sajtóanyagokat, propagandakiadványokat, visszaemlékezéseket, interjúkat és rajzokat használnak. A tanulmányok eltérő országokat, intézményeket és egyéni sorsokat vizsgálnak, ezért nem alkotnak egységes világtörténeti összefoglalást. Együtt azonban érzékletesen mutatják meg, hogy a gyermekek háborús kiszolgáltatottsága nem ért véget a fegyverek elhallgatásával, és az újjáépítésnek a sérült életekre is ki kellett terjednie.
Gyerekek a háború viharában – Életek, sorsok, traumák című. Szerk.: Virányi Péter, Holokauszt Emlékközpont, Budapest, 2026, 280 o.
